15.rész Megtalálva

  A levegő beszorult a tüdőmbe, majd megfulladtam, amikor megláttam ki is volt előttem. Tátott szájjal álltam ott és csak pislogtam, nem tudtam felfogni a helyzetet. Hogy talált rám? Hogy a hétszentséges jó életbe talált rám??!

- Ó, jaj, csak tán nem meglepődtél, hogy itt látsz? - húzta Jeremy gonosz vigyorra száját.
- Mit keresel itt? - dünnyögtem, közben pedig kapkodva szedtem a levegőt.

  Ez így nem lesz jó, nagyon nem...

- Hogy mit keresek itt? Azt ne mond, hogy nem tudod.
- Nem akarom tudni... - fogtam be a fülem, mert éreztem már mit akar mondani.
- Érted jöttem - mondta ki egyszerűen, amit sajnos én is meghallottam.

  Egy lépést tett előre, én ezzel ellentétben egyet hátra. Abból az egy lépésemből szinte futás lett. Beszaladtam, egyenesen U-Kwon és Hye Ri-hez.

- Jesszus, Jan Di, mi a baj? - kapott el az említett srác.
- Itt van, megtalált. Most mit csináljunk? - mondtam szinte hisztérikusan.

  Egyből elkerekedtek U-Kwon szemei is és úgy szorított magához, hogy azt hittem kipréseli belőlem a szuszt is, de abban a pillanatban bármit elviseltem volna, csak hogy ne kellessen szembe kerülnöm azzal az átokfajzattal.

- Jan Di, ki van itt? - kérdezte Hye Ri egy oktávval hangosabban.
- Nyugalom, csak én vagyok, Jeremy - lépkedett be, mintha csak az övé lett volna a villa és teljesen otthon érezte volna magát.

  Hangja hallatára kirázott a hideg, teljesen meg voltam rémülve.

- Ó, milyen helyes pár vagytok ti ketten. Kár, hogy nem sokáig élvezhetitek egymás társaságát -  hangja gunyoros volt, ami semmi jót nem jelenthetett, mármint számunkra.

  Ellenben U-Kwon hangja fölényesen és büszkén csengett.

- Mit akarsz itt? Nem látod, hogy éppen nem érünk rá veled játszadozni?
- Játszadozni? - nevetett fel. - Azt hiszed nem komoly szándékkal vonszoltam el magam idáig?
- Tudom milyen szándékkal jöttél, nem kell mondanod.
- Akkor azt is nagyon jól tudod, hogy én bármit megteszek, hogy elérjem a célomat. És az én célom most, Amber - mutatott rám elszántsággal.
- Lehet, de az biztos, hogy nem adom őt át neked. Eleget szenvedett miattad, meg az istenverte munkád miatt, nehogy már csak úgy átengedjem neked. Nem kaphatod meg, világos?

  Felnéztem U-Kwon-ra, aki tényleg komolyan gondolta amit mondott, le lehetett olvasni az arcáról. Öröm töltött el, hogy ennyire aggódik értem és becsben tart. Eközben Jeremy-be akadt a szó, nem tudott mit mondani, ez pedig csakis jó lehetett.

- Hogy találtál meg? - suttogtam rá nézve.
- Beszélj hangosabban Amber. Tudod, idáig nem igazán hallatszik.
- Hogy a kettécseszett kurva életbe találtál meg?! - ordítottam el magam, eléggé kivoltam.
- Szépen beszélsz. Hát így tanítottalak? - csóválta meg a fejét.
- A kérdésemre felelj, ne beszélj mellé.
- Sok ember dolgozik nekem, kicsi Amber, simán át tudtuk kutatni az egész várost, sőt a hozzá kapcsolódó területeket is, az összes nyaralót, villákat, és végül megtaláltunk. Itt a mese vége.
- Nem nagyon tetszik ez a mese - préselte U-Kwon egyenes vonallá száját.
- Nem is neked kell tetszedjen. Elég, ha nekem tetszik.
- Mikor jöttetek rá, hol is tartózkodom? 
- Nem fontos, semmi sem fontos, csak az, hogy végre megvagy. Nem is tudod milyen sok időbe tellett nekem, hogy megkeresselek.
- És most? Mit akarsz tenni? - hangom megremegett egy kicsikét.
- Hogy mit? Természetesen visszaveszlek.
- Nem hallottad, amit az előbb mondtam, nem fogom őt neked átadni.

  Éreztem, hogy U-Kwon minden izma megfeszül, kissé idegesnek nézett ki. Hálás voltam, igazán, kimondhatatlanul hálás.

- Azt hiszed, felérsz hozzám Kim Yu Kwon, csak mert egy gazdag család sarja vagy, aki mindent megtehet amit csak akar? Ne nevettess. 

  Elképedt arcát látva, Jeremy tovább folytatva, ezzel mégjobban húzva a srác idegeit.

- De kérlek, ne legyél már annyira el magaddal. Mit tudsz te tenni ellenem, hm?
- Ne provokálj, mert nagyon megbánod - sötétedett el az arca.
- De félek. Én Jan Di helyébe együttműködnék.

  Először hallottam meg a nevemet Jeremy szájából. Furcsán néztem rá, ő pedig csak vigyorgott tovább. Ezek szerint tényleg igaz, hogy szeret engem? NEM, ezt gyorsan verd ki a fejedből.

- És mit teszel ha nem kívánok veled együttműködni? - bontakoztam ki U-Kwon szorításából és kiegyenesedtem, elszántan néztem rá.

  Viszont ez gyorsan el is illant, mikor újra azt a sunyi, gonosz, mindent-elérek-mert-én-vagyok-Jeremy vigyorát villantotta.

- Ne hidd azt, hogy felkészületlenül állítok csak be ide. Erre az eshetőségre is van egy tervem, de remélem nem kell alkalmaznom, mert együttműködsz velem, ugye?
- Eszem ágában sincs. Mit képzelsz? Azt hiszed, hogy örömmel majd a karjaidba borulok, hogy ó, igen, vigyél magaddal? Álmodozz. Magamtól nem fogok veled menni, soha. Megértetted?
- Hát ez nagy kár, akkor... - nyúlt bele a zsebébe és kivette telefonját. - Nincs más választásom.
- Mire készülsz?
- Nem akarsz együttműködni, hát lásd a következményeit.

  Babrálni kezdett a készülékkel, felhívhatott valakit, mert a másik pillanatban már a füléhez emelte.

- Myung-Dae, igen, én vagyok az. Szeretném ha adnád Krystalt. Igen, már itt vagyok.

  Megnyomott egy gombot a telefonon és felém emelte. Krystal...vagyis Min Hee...

- Na, mi kéne Jeremy? - hallottam meg barátnőm hangját.
- Min Hee! - kiáltottam kétségbeesetten.
- Jan Di? Jan Di, te vagy az?
- Jól vagy? Nem bántottak?
- Kutya bajom. És te, veled minden rendben?
- Nem igazán, mert egy olyan személyt látok magam előtt, aki nincs befurakodva a szívembe - szúrós pillantást vetek Jeremy-re.
- Naa, ez nem volt szép. Amúgy meg nem sokáig lesz jól a drága kis barátnőd, ha az a pisztoly a halántékán elsül.
- Hogy micsoda?! Jeremy, kinyírlak, ha valamit csinálsz Min Hee-vel, azt garantálom.
- Milyen kis harciasak vagyunk ma. Az ajánlatom egyszerű. Csak annyit kell tenned, hogy visszajössz hozzám és a barátaidnak nem esik bajuk. Hogy tetszik?
- Egyáltalán nem tetszik, te seggfej. Azért menjek vissza, hogy újra egy kurva legyek aki miatt te egy csomót kaszálsz, na nem.
Vigyora hirtelen eltűnt, és olyan fenyegető pillantást vetett rám, amit még soha azelőtt nem láttam tőle.
- Nekem mindegy, ha azt akarod, hogy a barátnőd kipurcanjon, nekem jó - vont hetykén vállat.
- Undorító vagy!
- Jan Di, nehogy elfogadd, velem ne törődj! Nem fogadhatod el, megértetted?

  Nem tudtam mit tegyek. Ott álltam és néztem magam elé.

- Látom a fenyegetés nem hat rád. Akkor vegyük kézbe a dolgokat.

  Felnéztem rá, nem értettem miről beszél.

- Nem nagyon izgat mi lesz a barátnőddel, ugye? Fontosabb neked ő, igaz? - mutatott U-Kwon-ra.

  Mit forgatsz a fejedben? Mire akarsz kilyukadni?

- Még mindig nem érted...Hát akkor cselekedjünk is valamit - felemelte a telefonját, majd kikapcsolta a hangszórót és a füléhez emelte. - Elengedheted, változott a terv. Igen, ez biztos siker lesz. Csá.
- Mit akarsz csinálni? Ha valamit csinálsz U-Kwon-nal, esküszöm én magam végzek veled.
- Csak tessék. Ezek túl nagy szavak egy ilyen tehetetlen kislányhoz, mint te, Amber.

  A farzsebéhez nyúlt és elővett egy pisztolyt. Egy pisztoly? Na nem.

- Nem teheted - mondtam egy cseppet sem nyugodtan.
- Hagyd Jan Di, úgyse meri elsütni - nyugtázott U-Kwon, de mintha hangja nem úgy csengett volna, mint aki olyan biztos ebben.
- Én nem vennék rá mérget - szólalt meg ezúttal Hye Ri, aki egész végig sokkoltan követte az eseményeket.
- Utolsó esély, Jan Di. Elfogadod az ajánlatom, vagy kényszerítenem kell téged, hogy elfogadd.
- Nem fogadja el, semmiképpen sem! - csattant fel a mellettem álló fiú, de nagyon rosszul tette.

  Jeremy szemrebbenés nélkül meghúzta a ravaszt és a pisztoly elsült.

- Nem téged kérdeztelek, te kis gazdag ficsúr.