- Na, ne nézzetek rám így, mintha szellemet láttatok volna - nevetett fel apa, majd közelebb jött. - Akkor azt hiszem én is közétek ülök, fiatalodjak egy kicsit.
Azt is tette. Leült L.Joe és közém. Őrangyalom csak akkor kapcsolt mikor már apa rég őt bámulta, ezért észrevette magát, hogy azért mégis kéne mondjon valamit.
- Öhm...a nevem Lee Byung-Hun, Ah Ri őrangyala, örvendek - hajolt meg illedelmesen.
- Kim Joo Wan, én is örvendek a szerencsének - mosolygott apa.
Olyan érzés volt, mintha csak a pasim lenne vendégségbe nálunk és csak most mutattam volna be. Megráztam a fejem, hogy a felesleges információ tömeg eltávolodjon a képből, ránéztem apámra, aki mikor érezte, hogy nézem, tekintetét rám emelte.
- Te tudtad, hogy velem van? - kérdeztem miközben L.Joe-ra mutattam.
- Tudtam.
- Akkor miért nem mondtál semmit róla? Amikor főztem és beszélgettem vele, láttad őt, hogy mellettem van, nem?
- Persze, hogy láttam, elég nehéz volt úgy tenni, mintha nem lett volna ott senki. És miért nem szóltam róla? Mert azt vártam, hogy te mondd el nekem, de arra azt hiszem várhattam volna napestig, akkor sem mondtál volna te se semmit.
- Csak azért nem szóltam, mert azt hittem, hogy bolondnak titulálsz és nem fogsz hinni nekem. Különben is, te miért nem meséltél sose a szüleimről? Hogy mi történt velük? Mindig csak annyit mondtál, hogy meghaltak, de sosem meséltél róluk - éreztem, hogy kezdek egy csöppnyit ingerült lenni.
- Éppen ezekben a napokban akartam elmesélni neked, mert úgy gondoltam elég érett vagy már ahhoz, hogy megtudd az igazságot, viszont mire el akartam volna mondani, ez a kis mitugrász megelőzött - bökött egy cseppet sem diszkréten angyalom felé.
- Már elnézést, de kérem ne fikázza a termetemet, mert azt valahogy nem nagyon szeretem - szólalt meg végül L.Joe.
Nevelőszülőm úgy tett, mintha meg sem hallotta volna és csak legyintett egyet.
- Hát jó, tegyük fel, hogy értem mit akarsz mondani...
- Örülök. Egyébként is...ő mit keres itt?
- Ahogy azt Ő is mondta, Byung-hun az őrangyalom és azért van itt, hogy megvédjen.
- És mi lenne az amitől meg kéne védjen?
- Khm...azt hiszem ebbe a beszélgetésbe én is beleszólok, ha nem bánjátok, mert én is itt vagyok -mondta egy csepp gúnnyal a hangjában a szöszke. - Szóval azért vagyok itt, mert az igazi apja testvére, az aki be volt zárva, kiszabadult és most a jelek szerint Ah Ri-ra vadászik, ezért kellett lejöjjek és az a feladatom, hogy vigyázzak rá.
- Mégis miért vadászik ő Ah Ri-ra?
- Nem tudjuk - válaszoltam.
- Értem. Hát akkor a lányom épségét rád bízom, Byung-hun. Nagyon vigyázz rá, világos?
- Mint a nap.
- Helyes.
Ezek után apa távozott a szobámból egy jó éjt kíséretében. Nagyot sóhajtottunk, mikor kilépett a szobából. Soha nem beszéltünk még ennyire fontos témáról, fogalmazhatok úgy is, hogy egyáltalán nem beszéltünk fontos dolgokról soha, csak olyan mindennapi ügyek, suli, munka meg ilyesmi.
- Még elég jól fogadta az információkat - fordult vissza felém L.Joe.
- Azt hittem, hogy majd felkapja a vizet, vagy valami ilyesmi, de szerencsére nem. Elég nyugodt természete van.
- Egyetértek. Ahhoz képes miről beszéltünk most, egyáltalán nem látszott annyira frusztráltnak, mint amire számítottam.
- Imádom a nyugodt természetét. Nos, mostmár, hogy minden meg van beszélve, azt hiszem ideje lenne lefeküdni.
- Még csak 10 óra, hova akarsz te még lefeküdni?
- Talán ágyba? Elfelejtetted? Mint minden egyes kicseszett hétköznap, holnap is suli lesz, szóval energiát kell gyűjtenem.
- Oké, jólvan, megértettem - emelte fel megadóan kezeit.
Miután sikeresen felálltam ülő helyzetemből, elgémberedett lábaimmal odaszambáztam az ágyamhoz, majd elvettem a pizsamámat és kimentem a fürdőszobába, hogy átöltözhessek. Csak nem öltözhettem át angyalom előtt, hiszen ő is fiúból volt. Egy-kettő felöltöztem, visszaslisszoltam a szobámba, majd lekapcsolva a villanyt bebújtam a jó meleg ágyba. Még felajánlottam L.Joe-nak mielőtt elaludtam, hogy neki is megágyazok a földön, de elutasította, így csak annyit tehettem, hogy jó éjszakát kívánok neki, majd álomba szenderedtem.
Ahogy körülnéztem, minden olyan sötét volt, majd egy szempillantás alatt minden kivilágosodott és észrevettem, hogy egyenruhában, táskámmal a kezemben éppen az iskolába tartok. Minden fekete-fehér volt, még én magam is. Nem tudom miért, de egyáltalán nem voltam boldog, sőt mintha sírtam volna, de mi lehetett az oka?
- L.Joe... épen gyere vissza. Mit csinálok, ha valami bajod esik? Gyorsan gyógyulsz, mi? Bebizonyosodott, hogy ez nem teljesen igaz. Te vagy a mindenem, vissza kell jönnöd, hallod?
Valaki megkocogtatta a vállam, mikor hátra néztem a sok helyen megsebesült L.Joe-val találtam szembe magam. Könnyek szöktek a szemembe majd a nyakába ugrottam.
Képváltás. Rohantunk, ahogy csak a lábunk bírta, de elkapott. A bukott angyal aki rám vadászott, elkapott. Próbáltam kapálózni, kiszabadulni, de nem sikerült. Őrangyalomat is elkapták, majd egy hatalmas karddal leszúrták. Ekkor még jobban kezdtem kapálózni, miközben csak az ő nevét hajtogattam.
- L.Joe!!! - kiáltottam, majd kinyitottam a szemeimet.
Újra a szobámban, az ágyamban voltam. Amint az említett személy meghallotta, hogy a nevét kiáltom, aggodalmasan hozzám rohant, majd leült mellém.
- Ah Ri...Jól vagy?
- Rémálmom volt...Rettenetes...rettenetes volt. Elkapott...te súlyosan megsebesültél...nem tudtam semmit tenni...én csak...
- Ki kapott el?
- Ő...az aki vadászik rám... nem bírom.
- Shh. Ez csak egy rossz álom volt, nyugodj meg - tette a kezét gyengéden izzadt tenyeremre.
- És ha van valami jelentése? Több álmot is láttam... fekete-fehér volt minden. Mit akar vajon ez jelenteni?
- Lehet nincs is semmi jelentése, csak bebeszéled magadnak. Na, nyugodj meg, nincs semmi baj.
- Úgy félek - emeltem tenyerem szemem elé, majd rátapasztottam azt.
- Ne félj, itt vagyok - fogta meg felemelt kezem, majd visszahelyezte az ölembe. - Akarod, hogy fogjam a kezed, miközben elalszol? - mosolygott rám.
- Megtennéd?
- Már hogyne tenném. Na, feküdj le szépen.
Úgy tettem, ahogy mondta. Kényelembe helyeztem magam, úgy, hogy L.Joe egyszer sem engedte el a kezem. Olyan jó meleg volt a keze, hogyha akartam volna se tudtam volna elengedni. Nem hiába neveznek téged őrangyalnak...az én őrangyalom. Majd szépen, lassan elaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése