Ott ültem U-Kwon karjai között, visszaemlékezve, hogy még mielőtt szorosan magához nem vont volna, megcsókolt. Úgy éreztem minden megszűnik körülöttünk létezni, csak mi ketten maradunk. Ködfátyol borult szemeimre, nem láttam tisztán, nem tudtam tisztán gondolkodni sem, csak ott ülni, és ölelni jó szorosan azt, akit szerettem. Várjunk csak...mi van?? Én szerelmes lennék U-Kwon-ba? Dehát... Ezt eddig hogy nem vettem észre? Könnyek szöktek a szemembe, amiket nem tudtam visszatartani, így szabadjára engedtem őket. Ez így nagyon nem lesz jó...
- Jan Di, te sírsz? - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Szerinted?
Már éppen emeltem volna fel a kezem, hogy megtöröljem szemeimet, viszont Ő megelőzött.
- Miért sírsz?
Miattad, te hülye. Vajon miért?- akartam volna mondani, de végül nem ezek a szavak buggyantak ki belőlem.
- U-Kwon, ne nehezítsd meg a dolgom...kérlek.
- Ha a csókról van szó-
- Nem, nem arról van szó.
- Hát akkor?
- Ha ilyeneket teszel, nem foglak tudni itt hagyni téged. Szóval kérlek, engedd hogy elmenjek.
- Te tényleg ennyire nem figyelsz rám, vagy csak nem érdekel amit mondok? Most vallottam be, hogy nem tudok élni nélküled, és te meg mégis itt hagynál?
- Bocsáss meg nekem... - hajtottam le a fejem, majd újra megpróbálkoztam azzal, hogy elszökök tőle.
Tudom, hogy most összetöröm a szíved, de ne hidd azt, hogy csak a tied törik darabokra, az enyém is, viszont akkor is összetörne, ha veled maradnék és történne valami. Hiába törölte le U-Kwon könnyeimet, újra záporozni kezdtek. Már majdnem az ajtóban voltam, ami bevezetett a házba, mikor hirtelen megtorpantam. Az érzéseim nem hagyták, hogy tovább menjek. A lábaim nem mozdultak, a könnyeim potyogtak és a srácra gondoltam, aki még mindig ott ült, ahol hagytam, csendben, összetörve. A rohadt életbe! Miért nem tudlak itt hagyni? Csak pár lépés, annyi kellene, hogy el tudjalak hagyni, de nem megy. A francba! Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy elszakadjak tőled...
Ezután gondolkodás nélkül megfordultam, visszaszaladtam U-Kwon-hoz, aki nem vette észre érkezésem, hiszen le volt hajtva feje, leültem mellé, amit észrevett és lassan felemelte a fejét. Szemei könnyesek voltak. Sírt.
- Jan Di.
Szemeit egy mozdulattal eltakartam tenyeremmel, majd ajkaimat az övére tapasztottam. Lassan csókoltam meg, kiélvezve minden pillanatát, ő pedig egy percig sem habozott, hogy visszacsókoljon.
- U-Kwon-ah, mondtam, hogy nem kellett volna az a csók, mert nem foglak tudni itt hagyni, mostmár pedig végképp nem tudok elmenni, mert nagyoooon hiányoznál - súgtam ajkai közé.
Nem felelt semmit, csak megfogta a kezem, ami éppen eltakarta szemeit, majd elvette onnan. Még látszottak a sírás nyomai, de biztos voltam benne, hogy nekem sem volt másképp.
- Engem egyszer a sírba viszel, te lány - nevetett fel.
- Pedig nem áll szándékomban, de te akartad hogy maradjak, így maradok, mert úgysem bírnám nélküled, meg persze Hye Ri nélkül sem - mosolyodtam el.
U-Kwon álla majdnem a földet súrolta. Nem értettem mi a baja, ezért csak pislogtam rá értetlenül.
- Most meg mi van? Talán valami hülyeséget mondtam?
- Ellenkezőleg, de...te mióta tudsz mosolyogni? Az előbb...
Akkor realizálódott bennem, hogy tényleg mosolyogtam.
- Fogalmam sincs. Ez csak úgy...jött.
- Ez nagyszerű - vigyorgott rám, majd felállt. - És most meg kell ígérned nekem őszintén, hogy soha többet nem fogsz arra gondolni, hogy elmész innen - nyújtotta felém a kezét. - Csak akkor fogd meg, ha tényleg velem akarsz maradni.
Egyetlen percig sem tűnődtem a válaszon. Kezem belehelyeztem U-Kwon kezébe, és én is felálltam.
- Veled maradok.
- A szavadon foglak.
- Csak nyugodtan, nem fogom megszegni ezt az ígéretem.
Egyikünk arcáról sem lehetett volna lekanyarítani azt a mosolyt, amivel kézen fogva besétáltunk a házba.
Hye Ri szemszög
- Ez jó húzás volt öntől, kisasszony - mosolygott mellettem a szobalány, akit magammal vittem.
- Ugye-ugye, tudom én mi kell nekik - vigyorogtam én is. - Amúgy meg nyugodtan szólíthatsz Hye Ri-nek, -ssi nélkül, és ne magázz kérlek, még csak 17 vagyok.
- De nekem nem szabadna...
- De most szabad, mert én kérlek meg rá.
- Hát...rendben. Ahogy akarod.
- Ez a beszéd. És most akár el is mondhatnád a neved is.
- A nevem Ha Nui.
- Hát akkor én pedig Ha Nui-nek foglak szólítani.
- Rendben.
Kezdtünk egy kicsit megéhezni a sok járkálástól, hiszen annyi butikban jártunk, meg sétáltunk, hogy nem is csodáltam, hogy farkas éhesek lettünk. Éppen egy vendéglő előtt mentünk el, én pedig csak úgy ni kíváncsiságból benéztem az ablakon. Megtorpantam, amikor megláttam Min Hee-t ülni az egyik asztalnál.
- Itt fogunk enni, gyere - fogtam meg Ha Nui kezét, majd behúztam magammal a vendéglőbe.
Odamentünk Min Hee asztalához, majd megszólítottam.
- Min Hee - tettem kezem vállára, amitől hirtelen ugrott egyet, és felnézett.
- Hye Ri? - kerekedtek el szemei.
- Jól vagy? Nincs semmi bajod?
- Nincs, de gyertek üljetek le - mutatott az előtte levő székekre, amiket aztán elfoglaltunk.
- Hogy-hogy Jeremy kiengedett felügyelet nélkül?
- Van felügyelőm, ott ni - mutatott a fejével az egyik asztalhoz, ahol egy csávó ült és a menüt lapozta.
- Jan Di nagyon aggódik érted.
- Sajnálom, minden az én hibám.
- Ez nem igaz. Jeremy egy rohadék, bárhogy is nézzük, nem tudtál volna semmit sem tenni.
- De Jan Di jól van?
- Igen, vagyis fogjuk rá. Egy kicsit megviselte azzal a mocsokkal való beszélgetés, de azt hiszem kiheveri. Mindenképpen azon lesz, hogy téged kiszabadítson onnan.
- Mondd meg neki, hogy köszönöm, de nem szeretném, hogy baja essen.
- Nyugi, U-Kwon megvédi, szóval nem lesz semmi baj.
- Hűha, milyen kapcsolatban van az a kettő?
- Ó, el se hinnéd, milyen jól kijönnek egymással.
- De, valahogy el tudom hinni - nevetett.
- Erről jut eszembe, Jeremy miért akarja annyira, hogy Jan Di visszamenjen? Nem csak arról van szó, hogy sittre vágják ha eljár a szája, hanem még biztos kell legyen valami...
- Van is.
- És mi az?
- Jeremy...szerelmes Jan Di-ba.
Hát ez lett volna a rész :3 Bocsánat mindenkitől, hogy ennyit kellett várni, de...na, az okát tudjátok. Nem ígérek semmit, mikor lesz kövi, de nagyon remélem, hogy minél hamarabb. Blueberry voltam, byebye *v*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése