Megdörzsöltem szemeimet, hogy ne lássam az egész mindenséget ködfátyol alatt, majd mikor már kitisztult látásom, L.Joe elé kuporodtam, és lóbáltam előtte a kezem, gondoltam arra talán felébred, mert megérzi a jelenlétem. Meg a francokat. Úgy durmolt, mint akit fejbe vertek. Bármilyen mozdulatot is tettem felé, semmire sem reagált, amire csak lemondóan fújtam egyet.
- L.Joe, ideje lenne felkelni, mert elkések a suliból - szólongattam, miközben mutató ujjammal arcát bizgeráltam.
Semmi reakciót nem kaptam tőle. Vágtam egy grimaszt, mire támadt egy jó ötletem. Kirántottam kezem az ő keze közül, majd a füléhez kúsztam és belekiáltottam.
- Segíts, el akarnak vinni. Megtaláltak, ébredj!
- Mi,mi,mi? Hol? Mikor? Mi van? - pattant fel és már harci pózba vágta magát.
Erre a reakciósorára csak annyit tudtam tenni, hogy szétterülök a padlón és eszeveszetten nevetni kezdek.
- Jól becsaptalak. Úgy kell neked, ha nem akarsz felébredni, mikor kell.
- Azt hittem szívgörcsöt kapok miattad, te lüke lány.
- És most kezdjelek el sajnálni? - törölgettem könnytől megtelt szemeimet, amit a nevetés okozott.
- Miért is ne?
- Bukta, mert nem foglak - nyújtottam rá nyelve.
- Ya! Kim Ah Ri!
- Igen? Így hívnak.
- Ne húzd ki a gyufát, mert az csak neked lesz rossz.
- Hú, de beijedtem. Ne legyél már ilyen harcias korán reggel. Amúgy is, nekem készülnöm kéne, mert nem igazán szeretnék újra késni a suliból.
- Minden nap elkésel, szóval nem tök mindegy? És még valami, ma nincs suli, szombat van, te pabo.
- Szo-szombat van?! Baszki, akkor még aludhattam volnaaaaa...
- Cöh, így jár az aki nem tartja számon milyen nap is van.
- Igen, úgy, vágd is az arcomba, hogy egy szétszort ember vagyok - villantottam a legcsúnyább pillantásom.
- Te mondtad, nem én. Ne nézz már rám ilyen csúnyán, mert még elijesztesz és nem lesz ki megvédjen, de lehet hogy ettől a pillantástól mindenki felhúzná a nyúlcipőt.
Egy kicsit sem volt gúnyos a hangja, á dehogyis, biztosan a hallásommal volt probléma. Már éppen visszaválaszoltam volna valami epéset, mikor kivágódott az ajtó, és apa lépett be rajta, pillantása még az acélt is kettévágta volna.
- Ah Ri, mitugrász, reggeli.
Ahogy jött, úgy is ment, mi pedig nagyokat pislákolva néztünk utána, de engedelmeskedtünk neki, vagyis a lehívó szónak, mert az akart volna lenni azzal a nagy jókedvvel.
Mikor leértünk a konyhába, fület-farkat behúzva ültünk az asztalhoz, ahol apa már a kávéját szürcsölgetve és egy újság társaságában várt ránk.
- Apa, valami baj van? - kérdeztem félve.
- Van, elég sok.
- Megkérdezhetném mi az? Ugye nem velem kapcsolatos és a tegnap estével?
- Nem. A munkámmal. Ma is be kell mennem dolgozni. Ez hallatlan, az embereket még szombaton sem hagyják nyugton.
- Mikor kell bemenned?
- 20 perc múlva, szóval én már mentem is. Csak gondoltam megvárlak míg felkelsz és készítettem reggelit.
- Köszi, kedves tőled - pusziltam meg az arcát.
- Na jól van - állt fel, és összehajtotta az újságot. - Akkor én mentem is. Te meg törpepalánta - igen, ez L.Joe-nak szólt - nagyon vigyázz a lányomra, mert ha valami baja esik, én tekerem ki a nyakad!
- De apa...- nevettem.
- Sziasztok, délután jövök - majd ezzel fel is vette a kabátját és kiviharzott az ajtón.
L.Joe ott ült és nem szólt semmit. Láttam rajta, hogy majd szétveti az ideg, mire végül mondott valamit.
- Tör-törpepalánta??!!!!! - nevetett magán kívül, szemében őrült tűz égett.
- Hé, hé, L.Joe nyugi... Ne vedd a szívedre.
- Már hogy a viharba ne venném, mikor gyűlölöm ha kicsinek néznek!
- Kifúj, beszív...
- Ezzel mit akarsz elérni?
- Csak csináld már! Hátha lenyugtat egy kicsit, te kicsi komplexusos angyal.
Tekintetét rám emelte, de azt csinálta amit mondtam, eközben én befaltam a reggelimet, majd mikor lenyeltem az utolsó falatot is, elmostam az edényeket az evőeszközökkel együtt, azután odapattantam L.Joe mellé, aki még mindig nyugtatta magát.
- Hé, szöszi! - nyomtam meg az arcát.
- Hm?
- Gyere menjünk el vásárolni, addig is kiszellőzteted az agyad.
- Legyen.
- Oké, akkor várj meg itt, megyek átöltözök, hiszen Valakinek nincs ilyen gondja.
Vette a célzást, mire csak kuncogni kezdett. Felsiettem a kis kuckómba, ahol a szekrényben kikerestem egy normális ruhát, megigazítottam össze-vissza álló hajam, egy kicsit kisminkeltem magam és úgymond készen is voltam.- Mehetünk - jelentem meg újra a konyhában.
Felhúztam a székből a kis törpepalántát - ezt a becenevet olyan viccesnek találtam, na mindegy nem ez a lényeg - felhúztam a cipőm, és már mehettünk is.
- Hogy van az, hogy neked sosem kell öltözködnöd? - kérdeztem, miközben az utcákat róttuk.
- Minek kellene? Mi nem adunk annyira sokat a kinézetünkre.
- Azt látom. Mindig fehérbe vagy.
- Nem tetszik?
- Nem az, csak már kiégeti a retinám, hogy folyton fehérbe látlak.
- De sok bajod van - sóhajtott, majd csettintett egyet és egy egészen más gönc jelent meg rajta, ami inkább hasonlított emberibb kinézetre. - Jobb?- Sokkal.
Elgyalogoltunk a piacra és elkezdtük nézegetni, hogy mit is vegyünk, mert még el is kellett döntsem mit is fogok főzni. Ahogy ott nagyba nézegettünk, macskanyávogásra lettem figyelmes. Miután sikerült eldöntenem mit kell venni, megkértem L.Joe-t hogy vásároljon már be helyettem, míg én megkeresem a hang forrását. Hamar meg is találtam. Egy kis dobozban kuporgott szegény cica. Nagy szemekkel nézett rám, aminek nem tudtam ellenállni, olyan aranyos volt.
- Gyere ide cica, cicc - hívtam magamhoz.
Meglepetésemre elég engedelmes kis jószág volt, ezért már az első hívásra kijött a dobozból, én pedig kaptam az alkalmon és az ölembe vettem.
- Van gazdád, cicuska? - simiztem meg a fejét, amire dorombolni kezdett.
- Mit találtál? - guggolt le mellém L.Joe egy teli szatyorral kezébe.
- Egy cicát. Gyorsan ment a bevásárlás. Köszi.
- Nincs mit, de remélem nem fogod gyakran kérni, hogy láthatóvá tegyem magam, mert egy kicsit sok energiát vesz igénybe.
- Megígérem. Na gyere cica, keressük meg a gazdidat.
- Elnézést - kocogtatta meg valaki a vállam. - Ez az én házikedvencem.
Mikor megfordultam, egy lánnyal találtam szembe magam, aki csak nézett rám nagyokat pislogva. Uppsz, remélem nem hallotta meg a beszélgetésem a kis törpikével, mert elég lenne kimagyaráznom magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése