Chapter 3.

A fogadás

El kellett volna vigyem magammal a fényképezőmet. Mindenkinek az a megdöbbent arca, jött, hogy szemberöhögjem őket. De ehelyett, inkább csak álltam és vártam, hogy a meglepettség mellett még reagáljanak valamit. Nem kellett sokat várnom, aki először visszatért döbbenetéből, az a későkása volt.

- Ezt te sem gondolhattad komolyan - nevetett fel.

- Már miért ne gondoltam volna? Azt hiszed, hogy egy lány nem lehet olyan jó, mint amilyennek hiszed magad? - kérdeztem flegmán.

- Nem hiszem, tudom. Láthattad az előbb, nincs vetélytársam, eddig még senki sem tudott lekörözni. 

- Ahogy még engem sem - kontráztam.

- És most elvárod tőlem, hogy ezt el is higgyem? - tette karba kezeit.

- Nem muszáj, ha nem akarod, de ez az igazság - vontam vállat.

Ha nem egyezel bele, kiütlek.

Elgondolkodó tekintettel nézett rám. Párszor végigmért, aminek mindig az lett a vége, hogy elmosolyodott, bennem pedig egyre jobban felment a pumpa. A közönség elfojtott lélegzettel várta mit is válaszol.

- JR, ne menj bele. Ne pocsékold az idődet egy ilyen kis fruskára - ment oda hozzá az a srác, akivel korábban lepacsizott.

- Parancsolsz? - néztem rá gyilkos pillantással. - Ne avatkozz közbe.

- És ha mégis, akkor mit teszel?

- Hagyd haver, már eldöntöttem, és legyen - mondta, majd rám nézett. - Tetszik az elszántságod, kíváncsi vagyok hogy fogsz teljesíteni. 

- Szóval akkor beleegyezel? - kérdeztem vissza, hogy biztos legyek jól hallottam-e.

- Ja, viszont van egy kikötésem.

- Oké, és mi lenne az?

- Fogadjunk - mondta egyszerűen.

- Hogy mi van? 

- Ha én nyerek, mindent megteszel amit mondok, pontosan 3 hónapig. Ha te nyersz, akkor én teszek meg neked mindent. Hogy tetszik?

- Miért mennék ebbe bele?

- Csakhogy legyen tétje is a versenynek. Egy kis szórakozás.

- Nem is tudom... - haraptam bele ajkamba.

Erre azért nem számítottam...

- Mi az? Nem vagy hirtelen biztos magadban? Pedig az előbb milyen nagy volt a szád - vigyorgott cinikusan.

- Jó, legyen. Fogadjunk - vágtam rá, majd kezet fogtunk.

- Ezt már szeretem. Skacok - fordította félig hátra a fejét - adjatok egy kocsit neki.

- Ahogy akarod, hyung.

Egyszerre mindenki fecsegni kezdett körülöttünk, és ahogy elnéztem JR-t ez nem különösebben zavarta. Elmagyarázta az útvonalat, hogy merre is fogunk menni, milyen kanyarok voltak és azt, hogy a kerület le volt zárva, nem volt hogy rossz útra forduljak, vagy rövidítési lehetőség. Egy pillanatra magamhoz hívtam Lysh-t, de csak annyi időre, míg odaadtam neki a táskámat.

Amikor kerítettek nekem is valakitől egy járgányt, beleültem, Egy kicsit szokatlan volt, de egyben jó érzés is újra autóban ülni. JR is elfoglalta a helyét, majd a startvonalra gurultunk. Az adrenalin csak úgy cikázott bennem. Kezeimet a kormányra helyeztem, majd átpillantottam a másik kocsiban ülő vezetőre. Látszott rajta, hogy alig várja a verseny kezdetét, alig fért már a bőrébe. A nézők között felfedeztem barátnőmet is, amint egy "Hajrá!"-t tátogott. Bólintottam egyet. 

Amint megadták a jelet az indulásra, azonnal a gázra léptem, de JR gyorsabbnak bizonyult vagy 3 másodperccel, ami ilyenkor soknak számított. Ahhoz képest, hogy nem igazán ismertem az utat, végül sikerült fej-fej mellett haladnunk tovább, be tudtam érni valamelyest. Nem volt ínyemre a vesztés gondolata, ígyhát megpróbáltam beleadni apait-anyait, de éreztem, hogy nem nagyon fog menni, mert szokatlan volt a kocsi. Sikerült pár másodpercre leköröznöm, az utolsó kanyarnál viszont megcsúsztam, mert nem gondoltam volna, hogy olyan éles lesz, ezért JR egy szempillantás alatt átvette a vezetést, majd könnyedén megnyerte a versenyt. Csalódottan szálltam ki a kocsiból, az egész tömeg csak úgy fütyült és visongott. Vesztettem. Először vesztek valaki ellen, akinek nemsoká a szolgája leszek. Hű, de ügyes vagyok mondhatom. Most teljesen lejárattam magam... Szégyen.

- Fasza verseny volt. Nagyon élveztem. Ha nem csúszol meg, talán nyerhettél volna, de elég nagy peched van - jött oda hozzám a nyertes, fülig érő szájjal természetesen.

- Kösz, ezzel most sokkal jobb - húztam el a szám. - Amúgy tényleg jó verseny volt. Most vesztettem először.

- Látszik, viszont az nem változtat a tényen, hogy elég jó vezető vagy, ezt el kell ismerni.

- Ó, egy bók. Hát kösz.

- És akkor most rá is térhetnénk a fogadásra.

- Már vártam, hogy szóba hozd... - mondtam ironikusan. - Ahogy megbeszéltük, mostantól azt csinálok, amit mondasz, de ha lehet, ne nagyon kapj rám, vili?

- Azt hiszem ez megoldható - bólintott.

- Helyes - mondtam és már indulni is készültem.

- Hé, várj! Asszem a neved is kéne tudnom, nem igaz? - kiáltott utánam.

- Minek? - fordultam vissza.

- Csak hogy tudjam kit keressek.

- Argh - sóhajtottam. - Kang Hyun Ju, mindenki ismer, szóval könnyen meg fogsz találni, ha már annyira keresni akarsz - forgattam meg a szemeimet.

- Oké, és még valami.

Belenyúlt a zsebembe és kivette a mobilom. Kerek szemekkel figyeltem, ahogy bepötyögi a saját telójába számom, majd a készülékem visszacsúsztatja a helyére.

- Belehatoltál a magánszférámba, ugye tisztában vagy vele? - kérdeztem mérgesen, azt hittem felrobbanok.

- Ez volt a szándékom.

- Mindig ilyen seggfej vagy?

- Igen, általába mindig, kivéve amikor alszom.

- Ó, hogy esnél hanyatt - trappoltam el, magammal rántva barátnőmet is a tömegből.

- Kösz a jókívánságot! - kiáltott még utánam.

Eléggé dühösen meneteltem Lysh mellett, aki jobbnak látta nem hozzám szólni. Hála az önfejűségemnek, még tetőztem a problémáimat. Nem volt elég, hogy egy levegőt kell szívnom JR-el az egyetemen, még keresni is fog.

- Aish! Valaki csapjon le, hogy ilyen hülye vagyok! - mérgelődtem hangosan.

- Ó, én szíves örömest megteszem neked, ha akarod.

- Köszi Lysh, én is szeretlek.

- Jaj, Jun, ne is törődj azzal a farokkal. Csak kikészíted magad idegileg - veregette meg a vállam.

- But I lost against him...What a shame...

- Látom előbújt az angol éned - kuncogott.

- Sorry. Ilyenkor mindig akaratlanul is angolul jön, hogy beszéljek.

- Akkor csak rajta, velem el tudsz társalogni.

- Thanks.

Egész hazafele úton angolul traccsoltunk Lysh-el, olyan jó volt, hogy valaki meg tudott hallgatni. Amikor a házunkhoz értem, elköszöntem tőle, majd hangtalanul bementem az ajtón. Csend volt a lakásban, szüleim már biztosan aludtak, ezért nem is zavartattam magam köszönni nekik, inkább felmentem, és bevágódtam a szobámba, egyenesen az ágyamba. A fejem belefúrtam a párnába és szidtam magam, mint a bokrot, hogy képes voltam veszíteni és egyben belemenni abba a rohadt fogadásba. Kang Hyun Ju, te egy totálisan nagy, eszetlen, hülye vagy. Ehhez semmi kétség sem fér.

Megrezzent a telefonom a zsebembe. SMS érkezett. Lustán előkotortam és megnéztem az üzenetet, amiben ez állt: " Csak szeretném, hogy tudd, még nem estem hanyatt. Alig várom a holnapot. Pihend ki magad, mert a holnapi nap fárasztó lesz neked. JR."

Jött, hogy kivágjam a telefont az ablakon, majd lemenjek és jól megtapossam, de tudtam, szegény készülék nem tehetett semmiről. Lemondóan fújtam ki a levegőt.

- Wáááááá, meg fogok őrülni! - túrtam bele a hajamba, majd visszacsapódtam az ágyba. - Bárcsak ilyenkor a föld alá bújhatnék, ahol nem talál meg senki. Az lenne a legjobb... - duruzsoltam magamnak.

Bármennyire is voltam ideges, végül csak sikerült elaludnom, és legalább addig nem kellett aggódjak semmi miatt.