- Akkor nem kellett volna felállits a földről, ha úgyis aztán vissza kell üljek.
- Jobb lesz akkor inkább ha nem itt beszéljük meg a dolgokat, hanem inkább hazamegyük.
- Ez egy jó ötlet, viszont ki fogom én bírni hazáig?
- Muszáj lesz.
- Na jó, legyen - egyeztem bele, majd elindultam a kijárat felé.
Kerestünk addig valamilyen témát amiről beszélhetünk, hogy el tudjam terelni a figyelmem arról, hogy mennyire kíváncsi is vagyok a mondandójára. Ahogy hazaértünk, úgy vágtattam fel a szobámba, lerúgva magamról tornacsukámat, hogy még majdnem poroltam. A lépcsőn hajszál híjján el is estem, de sikerült magamat függőleges pozícióba tornáztatni, és felszaladtam a szobámba. A szöszke hátam mögött csak mosolyogva csóválta fejét, mintha csak egy csintalan gyerekre kellene vigyázzon, aki nem hallgat a jó szóra.
- L.Joe, gyere már! - kiáltottam ki a szobából, miközben törökülésbe helyeztem magam az ágyon.
- Én a helyedbe nem lennék ennyire hiperaktív...
- Nagyon rossz lesz, amit mondani fogsz?
- Eléggé, szóval készülj fel mindenre.
Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam azt. Mutattam őrangyalomnak, hogy foglaljon helyet velem szemben, így is tett. Láttam rajta, hogy nem igazán szeretne beszélni a multról, de onnan már nem volt visszaút. Eldöntöttem, hogyha harapófogóval is, de kihúzom belőle a szavakat.
- Mivel kezdjem? Azzal, hogy ki volt az a csávó vagy inkább azzal, hogy...hogyan is haltam meg?
- Hogyan haltál meg...
Lehajtotta a fejét, majd elmosolyodott.
- Gondoltam, hogy ezt fogod kérni.
- Szeretnék többet megtudni rólad, ha már egyszer a nyakamon lógsz éjjel-nappal.
- Igen, ezt mondjuk meg tudom érteni. Rendben, hát akkor belekezdek. Amint azt már tudod, én a Teen Top nevezetű akkor évben debütáló együttes csapattagja voltam, az egyik rapper a leader után. A nevem, mint a banda tagja L.Joe lett volna, ezért hívsz most te is így. A debüt előtt 2 héttel éppen a metróhoz siettem, hogy elérjem a legkésőbbi vonatot haza, amikor megpillantottam, hogy valaki beesett a sínek közé, a vonat hangja viszont már hallatszott. Nem gondolkodtam, hanem cselekedtem. Beugrottam, majd valahogy sikerült kiszabadítanom a bajba jutott hölgyet, de akkor én szorultam be a sínek közé, a vonat már ott volt, próbált lefékezni, de nem sikerült neki teljesen, így elütött... Már 3 éve történt mindez, amikor én még 17 éves voltam. Mikor kinyitottam a szemem, már a Mennyben voltam, szárnyaim pedig maguktól jelentek meg. Hát így lettem én 2010. június 26-án a volt bandatagja a Teen Top-nak és egy angyal.
Tátva maradt a szám. Ahogy ezt mind próbáltam felemészteni, valahogy az agyam leblokkolt és csak meredtem magam elé. Azt hiszem jobb lett volna, ha tudatlan maradok. Ez...borzalmas.
- Én...sajnálom. Nem kellett volna megkérdezzem. Csak felbolygattam a rossz emlékeket - próbáltam kerülni a szemkontaktust.
- Ha nem akartam volna, úgysem mondom el, de azt akartam, hogy tudd ki is vagyok, és hogy mostmár mérték nélkül is bízz bennem...
- De én már bízok benned - vallottam be.
- Ennek örülök - hallottam a hangján, hogy őt nem nagyon rázták meg az emlékek, amit el kellett meséljen nekem. - Nagyon lesokkolt amit meséltem?
- Enyhén, de azt hiszem, ha nagyon megerőltetem magam, akkor képes leszek feldolgozni.
- Azt hiszem akkor még nem állsz rá készen, hogy a többit is elmondjam arról a másik pasiról - állt fel és az ajtóhoz sétált.
- Nehogy azt mondd már, hogy elmész. Itt maradsz, és elmondod, ki volt az a csávó.
- Még nem kéne megtudd, nem is kellett volna megjelenjen még előtted, nem szabadott volna megtaláljon.
- Vagyis azt mondod, hogy az a valaki engem akar? - rémültem meg teljesen.
- Végül mégis csak el kell mondanom neked ezt is.
- Ezt vártam már.
- Szóval...-
- Ah Ri! - hallottam meg apa hangját a földszintről.
- Basszus! - ugrottam fel az ágyon. - L.Joe, ugye láthatatlan vagy?
- Mint mindig.
- Huhh... - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten. - Figyi, maradj itt, a beszélgetést később folytatjuk.
- Értettem.
Felpattantam az ágyról és kisiettem az ajtón, hogy lemenjek és köszöntsem apámat.
- Szia apa!
- Ah Ri, szia - emelte fel tekintetét az újságból, amit éppen olvasott.
- Hogy ment a munka?
- Fárasztó volt, mint mindig. Én pedig farkas éhes vagyok.
- Jó-jó - nevettem. - Értem a célzást.
Egy halovány mosolyra telt tőle, mert látszott karikás szemein, egy parányit remegő kezein, hogy hihetetlenül ki van merülve. Hagytam, hogy hadd olvassa az újságot, addig én úgy gondoltam, összeütök neki valami egyszerűet és mégis laktatósat. Tojásrántottára esett a választás. Időközben L.Joe lejött a földszintre, és mit gondolt mit nem, mellém állt és nézte ahogy készítem a vacsorát.
- Nem megmondtam, hogy maradj fent? - mormogtam oda neki.
- Nem várhatod el tőlem, hogy egy helyben maradjak mindig. Tudod, meg kell védjelek.
- Nem hiszem, hogy most is veszélyben lennék.
- Aha, ez volt amikor elslisszoltál a temetőbe. Akkor sem voltál bajba, mi?
- Te meg minek aludtál be, mikor arról volt szó, hogy az angyalok nem alszanak, hm?
- Ne válaszolj kérdésre kérdéssel.
- Te meg ne kontrázz mindenbe bele.
Bele sem gondoltam, hogy apa meghallhatja ezt a kis beszélgetést, és mit nem adnak a fent lakók, meghallotta.
- Ah Ri, esetleg megkérdezhetném, hogy kivel beszélgetsz?
A franc, hogy esne bele...
- Felmondom magamnak a holnapi leckét, ne is törődj velem.
- Ha te mondod kislányom...
Nem is nézett rám annyira furcsán, á dehogy, viszont amikor újra elmerült az újság olvasásába, gyilkos pillantást vetettem őrangyalomra.
- Ezért még számolunk - szűrtem ki a fogaim között.
- Már alig várom - vigyorgott, majd felballagott az emeletre.
Megforgattam a szemeimet, majd a sikeresen elkészített rántottát tányérra tettem, aztán pedig apa elé. Töltöttem teát és helyet foglaltam vele szemben. Néztem, ahogyan eszik, miután pedig elfogyasztotta, elmosogattam. Apát az ágyba küldtem, majd én is felmentem a kis kuckómba.
- Már azt hittem itt punnyadok meg magamba - nyafogott L.Joe, szárnyait szétterítve lebegett a szobába.
- Nem mondod? Na, gyere le - fogtam meg a lábát amivel sikeresen lehúztam a földre, de egy kicsit sikerült is beütnie magát a szekrényem sarkába.
- Hé, finoman. Én is érzek fájdalmat - tapogatta fájó testrészét.
- Bocsi, nem így akartam - ültem le elé.
- Azt várod, hogy folytassam a mesélést, ugye eltaláltam?
- Csak nem ennyire ki lehet olvasni a szemeimből?
- Ó, ha te azt tudnád. Megkérdezem azért a biztonság kedvéért. Biztosan akarod tudni a teljes igazságot? Olyanokat is fogok mondani rólad, amit még te sem tudsz magadról, így is akarod?
- Most csak olajat öntöttél a tűzre.
- Hát jó. Az egész a szüleiddel kezdődött. Igen, a szüleiddel, jól hallottad. Az ő szerelmük miatt vagy bajban, hiszen az anyád egy ember volt, az apád pedig egy...angyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése