10.rész Kusza érzelmek

  Olyan jó érzés volt a karjai között tudni magam. Úgy éreztem ott nagyobb biztonságban vagyok, mint bármely máshol, az okát, hogy miért is érzek így, az még nekem is rejtély volt. Sokszor volt amikor azon vettem észre magam, hogy már megint ő jár a fejemben, minden gondolatom körülötte forog, birtokolja az elmém. Furcsamód viszont mikor rá gondoltam, egyből elfogott az az érzés, ami mindig mikor körülötte voltam.

  Szorosan ölelt, esze ágában sem volt elengedni egy percig sem. Igaz, már abbahagytam a sírást és valamelyest megnyugodtam, de nem tudtam kiszakadni karjai közül, mert annyira jól esett közel lenni hozzá. Beszippantottam fiús illatát, és csak akkor jutott eszembe milyen helyzetben is voltunk. A barátnőmet bánthatják ha nem csinálom azt amit Jeremy mond, U-Kwon-ah és Hye Ri pedig miattam is bajban voltak. Amint ez mind eszembe jutott, ölelésem a fiú körül engedni látszott, majd teljesen leejtettem a kezem. Ő ezt persze egyből észrevette, eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.

- Sajnálom... - pislogtam nagyokat rá, hogy ne kezdjek el megint bőgni.
- Ugyan miért kérsz bocsánatot? - simított végig hajamon.
- Mert miattam most ti is bajban vagytok.
- Ne hülyéskedj már, és egyébként is ne kérj bocsánatot.
- De-
- Nem én hoztalak magammal, azzal a szándékkal, hogy vigyázok rád, a veszélyre pedig szemet hunytam? Ez az én döntésem volt, és tudtam, hogy előbb-utóbb Jeremy valahogy jelentkezni fog, de kitalálunk valamit, hogy ne kellessen visszamenj és még a barátnődet is elhozzunk onnan.
- És ha bajod esik? Mit csinálok, ha neked valami bajod esik majd, hm?
- Nyugi, nem lesz semmi baj, minden rendben lesz. Szóval még egyszer mondom, meg ne halljam, hogy bocsánatot kérsz, mert akkor nagyon mérges leszek és azt gondolom te sem szeretnéd.
- Hát most hogy mondod...
- Látod? Na, megígéred?

  Mélyen a szemébe néztem, mindent komolyan gondolt, így beleegyeztem, de...

- Rendben, megígérem.
- Helyes - mosolygott rám, majd megborzolta a hajam.

  Már én is éppen azon voltam, hogy visszaadjam a haj elcseszést, de nem tehettem, mert valaki kopogott az ajtón.

- Elnézést, úrfi, kisasszony, de Hye Ri kisasszony kíváncsi minden rendben van-e - mondta az ajtó másik oldalán lévő szobalány.
- Máris lemegyünk, kérlek mond meg ezt Hye Ri-nek - válaszoltam.
- Értettem - majd ezzel el is ment.
Végül nagy nehezen felálltunk és lementünk a nappaliba, ahol már barátnőm tűkön ülve várt minket.
- Jan Di! - szaladt oda hozzám. - Minden rendben?
- Fogjuk rá...Bocsi, hogy aggódnod kellett miattam.
- Még szép, hogy aggódtam - ölelt meg. - Gondoltam csak tudatom veled, hogy bármilyen esélytelen is a helyzet, rám számíthatsz.
- El sem tudod képzelni, mennyire jól esik ez most nekem.
- Hiszen a barátnőd vagyok, vagy nem? Ennyit igazán megtehetek érted ha másban nem is tudok segíteni.
- Már azzal is segítesz, hogy itt vagy velem.

  Nem mondott semmit, csak hümmögött egyet és még erősebben ölelt meg. Bűntudat fogott el, újra. Cselekednem kellett valamit, hogy azoknak akiket szeretek, ne essen bántódásuk, sőt ne keveredjenek bele ebbe a Jeremy-s ügybe. 

- Elmegyek bevásárolni - szólalt meg Hye Ri miután elengedett.
- De ugye nem egyedül készülsz bemenni a városba? - kérdezte a srác aggódó pillantást vetve rám.
- Nem, dehogy. Velem jön a szobalány is - mutatott az említettre, aki csak meghajolt.
- Nagyon vigyázzatok magatokra - mondtam én is aggódva barátnőmnek.
- Nyugi van, vigyázni fogunk - puszilt meg, majd intett U-Kwon-nak is és már ott sem voltak.

  Miután barátnőm elhagyta a házat, azon gondolkodtam mit is kéne tennem. Végül arra jutottam, hogy jobb lesz ha elmegyek, így legalább a házban tartózkodók nem keveredhettek bele az ügybe, ezt magamnak kellett megoldanom. Tudom, hogy megígértem neked, de nem hagyhatom, hogy bajotok essen. Ki tudja mire képes Jeremy, még én magam sem tudom, és Min Hee a karmai között van. Vajon mi lehet vele? Igaz, az a mocsok azt mondta nem fogja bántani és békén hagy két egész hétig, de valahogy ez nekem nagyon gyanús. Lehet, hogy...

- Jan Di! - salapált előttem kezeivel U-Kwon.
- Igen? Bocs, mondtál valamit?
- Nagyon elmerülhettél a gondolataidba, ha még azt se hallottad mit mondtam. Szóval, azt ajánlottam fel neked, hogy nincs kedved-e kiülni a teraszra, és meginni egy jó meleg teát?
- Ez jó ötlet, menjünk.
- Oké, akkor te csak menj előre, majd megyek én is nemsoká.

  Bólintottam egyet, majd lassan a terasz felé sétáltam. Beleültem a hintaágyba, és csak bámultam magam elé. Ez a helyzet most pont kapóra jött, legalább beszélhetek még vele egyet, utoljára...

  Nem telt bele sok idő, és a srác már meg is érkezett az innivalóval, majd az egyiket a kezembe nyomta és leült mellém. Mindenféléről beszélgettünk, és mikor már úgy gondoltam a tárgyra térhetek, megszólaltam.

- U-Kwon, valamit szeretnék mondani neked.
- Mondd csak.
- Én úgy döntöttem, hogy elmegyek a házadból. Nincs itt semmi keresnivalóm, főleg ezek után.

  Meglepődött arca összeszorította a szívem, de ki kellett bírnom.

- Azt hiszem rosszul hallottam amit mondtál... Nem úgy volt, hogy ezt már megbeszéltük? - akadt ki teljesen.
- Tudom, de már ahogy akkor is mondtam, nem akarom, hogy bajotok essen, ezért inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek.
- Ez esztelenség. Ennyire gyengének tartasz, hogy nem tudlak titeket megvédeni? Erről van szó?
- Nem, dehogy, csak mindenkinek így lesz a legjobb.
- Jan Di, ne csináld ezt.
- Nem tudsz eltántorítani - néztem rá szomorúan.
- És mi lesz ha Jeremy rádtalál, hm?
- Nem tudom, de akkor is...
- De ez nem megoldás.

  Amint látta, hogy nem válaszolok, feltette azt a kérdést amit reméltem, hogy nem fog.

- És velem mi lesz? Hye Ri-ssi?
- Őt a gondjaidra bízom, ha nem baj...
- Rendben. Visszatérve rám... velem mi lesz?

  Erre sem tudtam válaszolni. Éreztem ha nem hagyjuk abba a beszélgetést bajok lehetnek, ezért inkább felálltam, hátat fordítva neki és indulni készültem, mikor visszarántott maga mellé és...megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy először csak ültem és nem tettem semmit, majd egy idő után én is visszacsókoltam, az okát én magam sem tudtam. Mikor elváltunk egymástól, mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek, maradj velem. Szükségem van rád.