Ahogy bekanyarodtunk a következő sorba, megpillantottam szüleim sírját. Halvány mosolyra húztam a szám, majd odaléptem. Őrangyalom megtartotta a tisztes távolságot, ő nem jött közel, hanem megállt valamerre út közbe és elnézett a messzeségbe. A sírkőre helyeztem a virágot, majd meghajoltam előtte.
- Igaz nem ismertelek titeket - kezdtem bele mondókámba. - de attól még nagyon hiányoztok. Mint mindig, most is tudtotokra adom, hogy jól vagyok, ahhoz képest hogy bánnak velem, de ezeket biztos ti is nagyon jól tudjátok. Kaptam egy őrangyalt, hát nem óriási? Nem tudom minek lett mellém küldve és miért, viszont egy kedves srácnak tűnik, akivel legalább megértem magam. Csak azt sajnálom, hogy ti már nem vagytok itt, hogy ezt személyesen is elmondjam... Hát azt hiszem lassan megyek, mert L.Joe gutát kap, majd még jövök...
Még egy kósza mosolyt elejtettem, majd felálltam és hátat fordítva a sírnak, őrangyalomhoz sétáltam.
- Ez gyors volt - mondta a távolba meredve.
- Igen, azt hiszem mindent elmondtam a szüleimnek. Amúgy meg ha nem haragszol, itt vagyok, nem arra - mutattam arrafelé ahova L.Joe nagyba meredt.
- Bocs, csak gondolkodtam egy keveset.
- Meg osztod esetleg velem, vagy inkább megtartod magadnak?
- Azt hiszem az utóbbi.
- Jól van, ahogy gondolod.
- És most hová? - kérdezte miközben meneteltünk a kijárat felé.
- Arra gondoltam, hogy megnézném a sírját annak a Teen Top-os tagnak, aki meghalt még mielőtt debütálhatott volna...- mondtam és egész végig azt figyeltem hogyan reagál erre.
Mintha egy izom megrándult volna az arcán, szemöldökét összeráncolta, de a világért sem mondott volna semmit. Lemondóan sóhajtottam egyet.
- Viszont azt hiszem mégsem megyek, mert elég sokan vannak már ott - néztem a sereglő fanok felé, akiknek kezébe virágcsokrok és különféle ajándékok díszelegtek.
- Ezt megkönnyebbülve hallom - mondta és közben ő is a fanokat nézte egy félmosollyal arcán.
- Igen? Az okát megtudhatom?
- Öö...elfáradtam.
- Jobb kifogást is találhattál volna - forgattam meg szemeimet, majd kiléptünk a temető kapuján.
Vajon miért nem akarja, hogy a sír közelébe menjek? Nem mond semmit, de látom a reakciójából, hogy erre utal. Olyan kíváncsi vagyok, viszont míg velem van, nem tehetek semmit. Kár, hogy az angyalok sosem alszanak...
Nem sok időbe telt és már otthon is voltunk. Mint mindig olyan tájt, nem volt otthon senki csak mi ketten. Felmentünk a szobámba, ahol én az íróasztalom elé, L.Joe pedig az ágyamra telepedett le. Úgy gondoltam utána nézek a Teen Top történetének még a debüt előtt a laptopomon, de pont akkor furcsamód nem volt internetkapcsolat. Elhúztam a szám, majd lecsuktam a gép tetejét.
Előkotorásztam a táskám legaljáról a füzeteimet, és elkezdtem megírni a házim, mert azt is kellett egy héten egyszer. Ahogy ott nagyba körmöltem a feladatokat, éreztem, hogy a szöszi a hátam mögött nagyon néz.
- L.Joe, tudom, hogy nagyon szexis látvány ahogy írom a házit, de kérlek, nem foglalnád el magad valamivel?
- De mivel?
- Tudom is én. Nézegesd a plafont.
Meglepetésemre mikor megfordultam, hogy lássam még mindig néz-e, a plafont vizsgálta. Elkuncogtam magam, majd belemerültem ismét az unalmas tanulásba. Olyan 6 óra körül lehetett, mikor végeztem mindennel. Az agyam totálisan le lett fagyasztva azzal a sok katyvasszal, amiket tanítottak az iskolába. Kimerülten fordultam az ágyam felé, és csak pislogtam, mint hal a szatyorba. L.Joe elaludt. Elaludt? De hát nem azt mondta, hogy az angyalok nem szoktak aludni?
Közelebb mentem hozzá és mutató ujjamat hozzányomtam arcához, hogy megbizonyosodjak róla tényleg alszik-e. Mikor láttam, hogy nem fog felkelni bármennyire is próbáltam piszkálni, elővettem a szekrényemből egy takarót, amit ráterítettem. Melléültem és néztem, ahogy egyenletesen szuszog.
- Méghogy az angyalok sosem alszanak, mi? Te kis hazudós, ennyire nem kell komolyan vedd a feladatod, mint őrangyal.
Még elnézegettem pár percig, mikor eszembe jutott valamit. Most simán visszamehetnék és megnézhetném a sírt. Már előre látom, hogy a kis törpike milyen dühös lesz, hogy egyedül mentem ki, de a kíváncsiságom sokkal nagyobb. Meg akarom tudni, hogy ki is az a srác...
Csendben lopakodtam ki a szobámból, hogy L.Joe még véletlenül se hallja meg és ébredjen fel. Megfogtam a kabátom, felhúztam egy cipőt ami elsőnek akadt az utamba, majd kiléptem a bejárati ajtón, amit aztán kulcsra zártam.
- Anyám, mit fogok én kapni ezért - jegyeztem meg, és elindultam.
- Ez lesz az - mondtam mikor odaértem a sírhoz.
Még mielőtt megnéztem a nevét, észrevettem a kis virágcsokrot amit még én nyomtam C.A.P kezébe. Jól esett, hogy odatették. Nagy levegőt vettem és a szemem a sírkő feliratára emeltem, és elolvastam a srác nevét. Még az ütő is megállt bennem. A szám elé kaptam kezeimet és kerek szemekkel olvastam el a nevet újra és újra: "Lee Byung-Hun" . Mostmár minden világos, hát akkor ezért voltál olyan amilyen ma, de ez még mindig sokkoló...
- Megvagy! - hallottam egy ismeretlen és egyben fenyegető hangot a hátam mögül.
Megszeppenve fordultam meg és néztem szembe az idegennel. Az arcát nem nagyon láttam a lemenő nap fényétől, de az nagyon is kivettem, hogy szárnyai voltak, viszont neki nem hófehérek és szikrázóak voltak, hanem korom feketék mint az éjszaka.
- Mit akar tőlem? - hátráltam egyet.
- El sem tudod képzelni mennyit kerestünk téged, Kim Ah Ri.
- Honnan....
- Ah Ri! - állt elém őrangyalom és védő pozíciót vett fel.
- Áh, így már nem érdekes az egész... - húzta el a száját az ismeretlen. - Még találkozunk, kis hercegnő.
Azzal, mintha ott sem lett volna, eltűnt. A lábaim felmondták a szolgálatot, túl sok volt ez nekem, és a földre rogytam.
- Ah Ri, minden rendben? - guggolt le L.Joe, majd aggódó tekintettel vizsgált meg.
- I-igen... vagyis nem!
- Mi történt, bántott?
- Nem... Viszont te magyarázattal tartozol - pillantottam a sírkőre.
Követte a tekintetem, majd elkerekedett szemekkel nézett vissza rám.
- Én...
- Ember voltál, ugye?
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Akkor az igazat szeretném hallani, arról ami most történt és ami veled történt, mindent el kell mondanod.
- Oké. Azt hiszem ennyivel tartozom - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam, majd sikeresen felsegített a földről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése