Már éppen folytatni akarta a mesélést, hiszen megállt, hogy fel tudjam dolgozni a hallottakat, viszont az sehogy sem akart összejönni, ezt ő is észrevette. Vállamra tette jobb kezét.
- Tudtam, hogy nem állsz erre még készen - ingatta meg a fejét. - Inkább máskor folytatjuk, hiszen ha már ez ilyen hatással volt rád, mi lesz ha végighallgatod az egészet?
- Ez olyan váratlanul zuhant rám, ezért megy olyan nehezem, hogy elhiggyem ezt az egészet.
- Ezért mondtam, hogy majd máskor folytatjuk, mikor jobban fel leszel készülve. Csak pár napja tudsz rólam meg az angyalok létezéséről, nem csodálom hogy ez mind hihetetlen neked.
Egy féloldalas mosoly kíséretében felállt előlem, tudtam, hogy távozni készül valamerre, ezért gyorsan utána kaptam, még mielőtt késő lett volna.
- Ha belekezdtél, akkor fejezd is be.
- Ah Ri...
- Kérlek L.Joe! Tudni akarom mi történt a szüleimmel. Nem elég, hogy minden reggel úgy ébredek, hogy lehet az életemre tőrnek, nem hiányzik még az is, hogy kétségeim legyenek a létezésemmel kapcsolatban.
Összehúzta szemöldökét, azt hittem, hogy dühös lesz rám, amiért ilyen akaratos voltam, de nem ez volt az oka tettének, vagyis szemei mást mutattak. Sajnálkozó tekintetét le se vette rólam, és mintha szomorú is lett volna.
- Ennyire kegyetlen az igazság? - engedtem el lassan a kezét. - Fájni fog, ha megtudom mi is történt az igazi szüleimmel?
- Ilyet tőlem ne kérdezz. Ezt csak te tudhatod.
- Ahhoz pedig el kell mondanod a történetet.
- Kitartó vagy.
- Ez az egyik legjobb tulajdonságom.
- Lehetetlen eset vagy - forgatta meg szemeit mosolyogva.
- Ez pedig a másik - mosolyojára nekem is ezt kellett tennem.
Ekkor pedig mindketten elhalgattunk. L.Joe gondolkodhatott egy keveset, mert nagyon úgy tűnt, hogy nem tudja mit tegyen, én pedig tehetetlenül álltam előtte, válaszára várva. Egyszeriből megfogta kezem, visszaült a padlóra, magával rántva engem is. Értetlenül néztem rá, majd pillantásom róla elvándorolt kezeinkre. Csak akkor vettem észre milyen férfias kezei voltak termetéhez képest. Enyhén elpirultam, mikor arra gondoltam, hogy még nem engedte el kezem, de ahogy észre vettem, nem nagyon állt szándékában szabadon engedni.
- Hát legyen, folytatom, de aztán nekem nehogy megbánd.
- Köszönöm L.Joe.
Hálás voltam neki, amiért mégis arra döntött, hogy elmondja a szüleim történetét.
- Ott tartottam, hogy apád, egy angyal és édesanyád, egy ember egymásba szerettek, de azt hiszem, jobb ha tudod hogyan. Egy nap az Angyalok Tanácsa leküldte apádat a földre, hogy megvédhessen egy embert, aki különös erők birtokában volt, szóval anyud nem volt egy átlagos ember, képes volt gyógyítani ha megérintette a sebet, de a legdurvább az egészben az volt, hogy a jövőt is képes volt látni, így kitalálhatod, hogy apád érkezését is látta már előre. Egymásba szerettek, ahogy azt már említettem, de apád testvére is szemet vetett anyudra, ezért mindenképpen el akarta csábítani, de sehogy sem sikerült neki. Majd egy nap a két szerelmes között megtörtént...khm...na, tudod, az - vörösödött el a feje.
- Úgy látom zavarban van valaki - kacarásztam.
- Mondja ezt az, aki még vörösebb, mint én.
- Héé, ne legyél szemét.
- Te kezdted - vonta meg a vállát. - Miután apád testére megtudta, hogy AZ megtörtént és anyud terhes maradt, igazán felbőszült, de ezt nagyon jól titkolta, hiszen apád nem tudta, hogy udvarolt kedvesének. Anyud már 9 hónapos állapotos volt, mikor a Tanács tudomást szerzett erről az egészről, meg akarta fosztani az őrangyalt szárnyaitól és halhatatlanságától, de nem jelent meg a Tanács előtt mikor kellett volna, hanem visszament a földre, hogy láthassa szeretett emberét és persze téged, mert időközben te is megszülettél. A testvér mivel nem tudta megszerezni anyud szerelmét, úgy döntött, hogy nem hagyja, hogy boldogok legyenek, el akart rabolni tőlük és itt jön a képbe a nagybátyját, ő vigyázott éppen akkor rád, amikor az angyal megjelent, hogy elraboljon. Dulakodni kezdtek egymással és ekkor lépett be a pár. Mikor anyud meglátta mi folyik ott, felkapott téged és már éppen készült rohanni, mikor leszúrták. Apud egy pillanatig nem figyelt és akkor történt minden. Mikor meglátta mi történt anyuddal, le akart csapni testvérére, de a Tanács tagjai értük jöttek és kényszerítették őket, hogy visszamenjenek a Mennybe. Fájó szívvel, de apud itt hagyott téged bácsikád gondviselésében, hiszen tudhatta, hogy többet nem léphet majd a földre. Testvére bukott angyallá lett, majd bezárták őt, hiszen embereket tilos megölni, ahogy mondtam édesapádat pedig arra ítélték, hogy soha nem jöhet le hozzád. Most pedig a bukott angyal valahogy kiszabadult és rád vadászik.
Elkerekedett szemekkel néztem magam elé. Ezt tényleg borzasztó volt felemészteni. Megszorítottam L.Joe kezét, majd éreztem, hogy remegni kezd a testem.
- Ah Ri, minden rendben? - Semmi sincs rendben - potyogtak a könnyeim.
Akkor sírtam először őrangyalom előtt és ez meg is látszott. Nem tudta mit kezdjen velem, viszont én nem a szomorúságtól sírtam, hanem azért, mert dühös voltam, és gyűlöltem azt a férget aki végzett anyámmal.
- Szóval én sem vagyok átlagos lány, ugye?
- Nem. Neked is van valamilyen különleges képességed, csak még nem ébredt fel az angyali erőd. Mégiscsak félig angyal, félig ember vagy.
- Remek, már alig várom, hogy feléledjen az erőm és péppé verjem azt a rohadékot, aki ezt tette velem és a szüleimmel. Esküszöm, kinyírom, felégetem és a hamvain fogok táncolni. Hogy tehette ezt velük? A saját testvérével...és most rám vadászik. Mert apa és anya lánya vagyok, vagy van valami más oka is rá?
- Fogalmam sincs, de ha kinyírod nem is fogjuk megtudni. Nyugodj le egy kicsit.
- Valahogy nem tudok megnyugodni.
- Teljes mértékben megértelek, de nem érünk most azzal semmit, ha felhúzod magad. Mostmár arra kéne koncentrálnunk, hogy téged mindenképpen megvédjelek, te nem végezheted úgy, mint anyud - most rajta volt a sor, hogy megszorítsa kezem.
- És mi lesz, ha időközben te halsz meg? Akkor mit fogok csinálni?
- Figyeltél te egyáltalán arra, amit mondtam? Az angyalok halhatatlanok. Mi nem tudunk meghalni.
- Jó, akkor csak súlyosan megsebesülsz?
- Hamar gyógyulok.
- Miért nem lepődök meg?
- Mert ez olyan egyértelmű.
Erre már én sem tudtam válaszolni. Lehajtottam a fejem, majd szabad kezemmel megtöröltem a szemeimet.
- Jobban érzed magad mostmár, hogy megtudtad az igazat?
- Mondhatjuk. Köszönöm, hogy elmondtad.
- Volt más választásom?
- Nem, nem igazán. Lenne még egy kérdésem. Te ismered az igazi apámat?
- Ismerem, tőle tudtam meg hogy nézel ki, mert mindig figyel téged odafentről.
- És jól van?
- Jól, de nagyon szeretne találkozni veled.
- Én is szeretnék vele találkozni...
- Hátha a Tanács megkegyelmez neki egyszer, és meglátogathat.
- Az nagyon jó lenne. Viszont engem még mindig zavar valami, vagyis inkább két dolog. Az első, ki volt az a temetőben akivel találkoztunk?
- Egy bukott angyal. Biztosan ő volt megbízva azzal, hogy keressen meg téged és sajnos megtalált, viszont remélhetőleg nem tudja, hogy hol laksz, mert az nem lenne a legjobb.
- Ó, hurrá. Ez olyan kicseszett jó hír...- sóhajtottam. - A második... A bácsikám tudott arról, hogy anya egy angyalba lett szerelmes?
- Tudta. Először ő is ellene volt, de aztán valamiért megbékélt a gondolattal. Jajj, azt elfelejtettem mondani, hogy a bácsikád képes volt apádat láthatatlan alakjában is látni, neki ez volt a képessége.
- Várjunk csak...Mi van?! Ha ez volt a képessége, akkor ez azt jelenti, hogy...-
- Igen, annyit jelent, hogy még mindig képes vagyok látni őket - hallottam meg apa hangját az ajtóból.
Hirtelen ledermedtem, majd a hang irányába kaptam a fejem, a szöszivel együtt. Meglepődött tekintetünk mindent elárult, erre semmiképpen sem számítottunk...
