5.rész Kötelék

- Kezdhetitek a mesélést - fontam karba kezeim mellkasom előtt és minden figyelmemet nekik szenteltem.

  Egymásra néztek, majd Hye Ri bólintott, vagyis ő kezdte.

- Ma délután indultam el az árvaházból, a főnővér nekem is bérelt egy kis lakást az egyik tömb házban, pont a te lakásod alatt. Mikor odaértem, gondoltam felnézek hozzád, de be volt zárva az ajtó, így gondoltam megkereslek.
- Te nem vagy eszednél. Mi lett volna ha történik veled valami? - néztem rá vádló tekintettel.
- De nem történt, szóval nyugi van. Folytathatom?
- Ja, persze.
- Egy fényképet magammal vittem, hátha valaki felismer kép alapján, de mindenki akit megkérdeztem azt mondta, hogy nem ismer, így elszontyolodva vissza a lakásba vettem az irányt és ekkor találkoztam U-Kwon-ssivel. Megmutattam neki a képedet és mondtam, hogy mi a neved, hátha ismer - mosolyodott el.
- És persze ő felismert...Ácsi, akkor te mégis tudtad a nevem? Azt a hazudós fejed! - tekintetem U-Kwon-ra tévedt, aki csak vigyorgott, sejthettem volna.
- Hé, ez olyan rosszul hangzik. Inkább mondjuk azt, hogy füllentettem.
- Jó, mondjuk. Aztán mi történt?
- Aztán - kezdett bele a történet további részébe a srác - Mondtam neki, hogy én majd előkerítelek, majd elhoztam ide. Nem mondom, hogy könnyen megtaláltam azt a nyamvadt bárt, de végül csak sikerült elhozzalak. Mese vége.

  Megsemmisítő pillantást vetettem U-Kwon-ra. Elfecsegte a kis titkomat Hye Ri előtt.

- Várjunk csak, miről van szó, Jan Di? Milyen bár? Nem értem... - jött hozzám közelebb barátnőm.
Bassza meg...Most akkor magyarázkodhatok. Meg fog utálni, tuti, hogy meg fog gyűlölni...
- O-ó...nem mondtad el neki?
- Mit nem mondtál el? Miről van szó?
- Hye Ri...emlékszel, mikor azt mondtam, hogy pultos lány vagyok?
- Igen, egy előkelő helyen, és? Mi köze van ennek egy bárnak?
- Hazudtam...sajnálom...Igazából egy bárban dolgozom néha, mint pultos lány, ha helyettesítek valakit, de az igazi munkám...én... - itt elcsuklott egy pillanatra a hangom, és a sírás környékezett, mikor belenéztem Hye Ri kíváncsiságtól csillogó szemeibe. - Én egy kurva vagyok...

  Abban a pillanatban eltört a mécses és sírni kezdtem szégyenemben. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, de lehet még az sem segített volna lemosni rólam azt a szégyenfoltot. U-Kwon időközben lelépett, biztos kettesben akart hagyni barátnőmmel. 

  Valamilyen reakcióra vártam a lánytól, hogy kiborul, vagy megpofoz, vagy mit tudom én, de semmilyen jelét nem adta, hogy felfogta amiket mondtam. Végül összeszedtem magam és késztettem a hangom, hogy felcsendüljön. Teljesen kétségbeestem.

- Én annyira sajnálom! Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de féltem, hogy megutálsz ezért. Pénzt kellett szereznem valahogy, de sehol sem vettek fel. Tudom, hogy ez nem jó mentség, de... Nem számít, most már tudod az igazat, nyugodtan vess csak meg érte, nem hibáztatnálak. Most biztosan undorodsz tőlem...

  Miután kimondtam, ami a szívem bántotta jobban éreztem magam a helyzethez képest, ezért végre képes voltam felnézni barátnőmre. Meglepődtem. Könnyek éktelenkedtek szemeiben az aggodalommal és dühvel keveredve, majd megölelt, jó szorosan.

- Pabo. Olyan ostoba vagy! Elmondhattad volna. Megutálni? Sosem tudnálak utálni, sem undorodni tőled. Te vagy az egyetlen barátnőm, aki megért engem. Nehogy már azt gondold, hogy ez most véget vet a barátságunknak! Ami megtörtént, az megtörtént, nincs mit tenni ellene. 
- Köszönöm! Annyira féltem! - sírdogáltam a vállába.
- Shh, nyugi. Mi mindig barátnők maradunk, bármi is történik, értetted?
- Igen...

  Beletelt egy kis időbe mire lenyugodtam, de mikor sikerült végre elszakadnunk egymástól barátnőmmel, betoppant U-Kwon is.

- Na, elrendeztétek amit el kellett rendezni?
- Ez igazán értelmes volt, de igen, elrendeztük - vontam vállat, miközben a szemeim törölgettem.
- Ez remek hír. Akkor megmutatnám a szobádat.
- Oké...Hogy mi?? 
- Min lepődtél meg ennyire?
- Ezzel arra akarsz célozni, hogy itt fogok lakni? De hát...
- Nincs semmi de. Most már mind a ketten itt fogtok lakni, Hye Ri-ssi már beleegyezett.

  Visszafordítottam fejem a lány felé, aki csak hevesen bólogatott, hogy fogadjam el.

- Oké, hát akkor köszönöm szépen - hajoltam meg illedelmesen.
- Nincs mit megköszönj - vonta meg a vállát a srác.
- És a cuccaimmal mi lesz?
- Ha kapok egy kulcsot a lakáshoz, akkor megmondom a személyzetnek, hogy menjenek a dolgaidért.
- De ugye nőket küldesz...?

  Biztosan érthette a célzást, mert egyszerre kezdtek el nevetni Hye Ri-vel.

- Persze.
- És a lakásunkkal mi lesz? - kérdezte barátnőm.
- Kiadatjuk valaki másnak. Hiszen már nem lesz rájuk szükségetek.
- Igaz.

  Vonakodva ugyan, de végül is odaadtam a kulcsot, amit sok keresés után megtaláltam a táskám legaljában. Megmondtam a címem és azon nyomban a srác hívta is az egyik szobalányt, majd elmondta neki mit kell tennie. A kis beszélgetés után a személyzet egyik tagjával, megmutatta a szobám, majd magamra is hagyott, hogy ismerkedjek az új környezettel. Egy jó óra megérkezett a szobalány a cuccaimmal, megköszöntem neki, majd ő is elhagyta a szobát. Aggódva nyitottam ki a bőröndöm, de megnyugodtam mikor láttam, hogy minden benne van, még a fényképem is a szüleimről. Hanyatt feküdtem a hatalmas ágyon, majd a képet kezdtem el mustrálni.

- Omma - érintettem meg az említett személyt a képen. - Te tudod vajon miért segít nekem ez a srác? Nem értem őt, hisz nem ismer, én se őt, és mégis a segítségemre sietett. Tiszta rejtély az egész személye, de valahogy kedvelem, hisz nagyon jó fej, csak...

  Ekkor viszont kopogás zavarta meg hangos monológom, mire gyorsan letettem a képet és felültem.

- Bújj beljebb!
- Heló - toppant be U-Kwon. - Esetleg zavarlak-e?
- Nem, dehogy. Gyere ülj le - paskoltam meg a mellettem lévő helyet, amit azonnal el is foglalt.
- Gondolom kíváncsi vagy mi járatban vagyok itt.
- Gondolat olvasó vagy.
- Csak beszélgetni jöttem, meg válaszolni minden kérdésedre, mert biztosan van egy temérdek  - nevetett fel.
- Á, értem. Akkor azt kérdezem meg először amire a legkíváncsibb vagyok. Ki vagy te?
- Én... - ekkor mellém pillantott, és elvette mellőlem a képet. - De régi kép...milyen kicsi voltál még akkor.
- Miről beszélsz? Honnan tudod, hogy az én vagyok?
- Gondoltam, hogy elfelejtettél már. Onnan, hogy az a kis srác melletted én vagyok. A nevem Kim Yu Kwon.