- És aztán mi volt? - kérdezte Hye Ri aggodalmasan.
Hát igen. Miután hazakerültem, egyenesen a telefonhoz mentem, majd levágódtam vele az ágyra, és tárcsázni kezdtem az árvaház számát. Kértem a nővért aki felvette, hogy hívja oda barátnőmet. Véletlenül elköppintettem az aznap esti dolgot, aztán persze nem hagyott nyugton, míg el nem meséltem neki mi is történt.
- Aztán jött egy srác és megmentett.
- Aww...és legalább jól nézett ki?
- Hye Ri! Majd pont azt fogom nézni hogy néz ki, mikor örültem neki, hogy épségben megúsztam - morogtam.
- Jól van na, de a nevét legalább megkérdezted?
- U-Kwon, azt mondta így hívják.
- Ez már haladás.
- Kezdem azt hinni, hogy nem is érdekel velem mi volt, csak a srác...
- Milyen hülyeségeket beszélsz itt nekem. Hát persze hogy érdekel veled mi van. Már egy jó ideje nem hívtál, kezdtem azt hinni, hogy valami bajod esett.
- Tudom-tudom, bocsi, csak sokat kell dolgoznom ennyi az egész. Amikor végre hazakerülök hulla vagyok.
- Nehéz lehet.
- Az, de kibírom, mert ha nem tenném akkor még nehezebb lenne fenntartani magam. Na jó, váltsunk témát. Veled mi a helyzet? Jól vagy?
- Igen, elvagyok és van egy jó hírem.
- Csupa fül vagyok.
- Megbeszéltem a főnővérrel, hogy én is eljöhessek az árvaházból, viszont nekem is most még csak annyit mondott, hogy várnom kell a válaszára.
- Ez tényleg jó hír. Már alig várom, hogy kijöhess abból a börtönből.
Lehet, hogy a hangom nem volt túl meggyőző, de én tényleg örültem neki.
- Én is - nevetett. - Na de most mennem kell, mert a nővér nagyon csúnyán néz rám, hogy mikor teszem már le a telefont. Majd még hívj. Szia, jó éjt.
- Szia, neked is.
Ezzel letettük mindketten. Felültem az ágyon, majd a telefont visszatettem a helyére. Átballagtam a kis fürdőszobámba, és letusoltam. Olyan jól esett már levetni azt a ribancos göncöt. Miután sikeresen letusoltam, egy törölközőt csavartam a testem köré és visszamentem a szobába, hogy átöltözhessek. Pont mikor visszaértem elkezdett csörögni a telefonom.
- Haló? - vettem föl a kagylót.
- Jan Di!
- Min Hee?
- Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak, de holnap muszáj bejönnöd a bárba segíteni, mert a báros csaj megbetegedett és nincs senki más aki helyettesíthetné. Ugye bejössz?
- Gondolom nincs sok választásom. Jeremy utasított?
Nem válaszolt azonnal, ebből kikövetkeztettem, hogy rátapintottam a lényegre.
- Igen, ő.
- Oké, nem gáz, be tudok ugrani a csaj helyett - sóhajtottam beleegyezően.
- Köszi Jan Di. Imádlak!
- Főleg ilyenkor...
Elköszöntünk egymástól, majd lettem. Nem is akartam belegondolni a másnapba, ezért gyorsan átöltöztem pizsamába és lefeküdtem aludni. 5 perc sem kellett és én már nagyba aludtam.
Másnap nem sok mindent csináltam. Sajnos hamar eltelt a délután és már azon vettem észre magam, hogy készülődnöm kell, ha nem akartam elkésni. Gyors rendbe szedtem magam, felöltöztem, smink, megcsináltam a hajam és már indultam is dolgozni. Mikor kiértem a tömbházból, hideg szél csapott meg amitől megborzongtam, majd nagy nehezen, de elindultam. Nem kellett sok idő és már a bárnál voltam. Beléptem a helyiségbe és mint mindig most is Min Hee fogadott mosollyal az arcán, de mintha egy kicsit frusztrált lett volna. Köszöntünk egymásnak, majd beálltam a pult mögé és levettem a kabátomat, amit lelöktem az egyik székre.
- Hé, csinibaba, egy sört kérek! - ült le a pulthoz egy srác.
Gyűlöltem mikor jelzőkkel illettek meg, de nem húztam már fel magam rajta, csak rámosolyogtam az illetőre és letettem elé az italát.
- Tessék. És nem csinibaba, hanem Amber - vágtam oda, még mindig mosolyogva.
Erre a srác csak megvonta a vállát, majd belekortyolt italába. Odébb álltam, és leültem, hiszen nem igazán volt senki akit kiszolgálhattam volna, majd ha kellett nekik valami úgyis szóltak. Végigfuttattam tekintetem a helyiségben. Mindenhol csak lányokat láttam amint körbezsongják a vendégeket. Elhúztam a szám, majd máshova néztem. Megpillantottam az egyik asztalnál Jeremy-t aki éppen nagyban dumált valakivel, majd lassan a táskából amit éppen magánál tartott egy zacskót vett ki amiben fehér por volt. Drog, esett le gyorsan. Nem hittem a szememnek, bár nem is tudom miért voltam annyira meglepődve, hiszen belőle simán ki lehetett nézni, hogy rosszban sántikál, de ez azért már több volt a soknál. Felálltam a székről és a főnököm asztala felé siettem, majd megálltam mellette.
- Mit szeretnél Amber? - nézett fel rám Jeremy.
- Beszélni. Most.
- Oké - vont vállat, majd elnézést kért az illetőtől és elvonultunk egy sarokba. - Na, miről akartál beszélni?
- Drogok. Te drogokat árulsz az ide betévedő embereknek?
- Hoppá, csak nem megláttad az imént a zacskót a kezemben?
- De, pontosan, és arra jutottam, hogy én ezt nem csinálom tovább, felmondok. Nem akarok sittre kerülni, ha téged elkapnának.
- Hát ezzel van egy aprócska bökkenő. Elengednélek én nyugodt szívvel ha nem tudnám, hogy most már te is tudsz mit is működöm. Így viszont nem mehetsz el.
- Nem te mondod meg nekem mit csináljak és mit nem! - csattantam fel.
- Ó, dehogynem. A főnököd vagyok, ha nem tudnád. Most, hogy tudsz mindenről, nem engedhetlek el, annak a tudatában, hogy bármikor feladhatsz a rendőrségnél. Ha mégis megtennéd...
- Akkor mi lenne? - éreztem, hogy a hangom kezd cserben hagyni.
- Azt inkább nem akarod tudni. Legyél jó kislány és tedd szépen amit mondok, vagy neked esik bántódásod.
Sarokba szorított a szemét dögje. Nem volt választásom, így inkább megmaradtam annál a verziónál, hogy engedelmeskedem neki. Bólintottam egyet.
- Na, ha ezt így megtárgyaltuk, akkor el is mondom, hogy ma is lesz egy kliensed.
- Dehát nem hagyhatom itt a bárt. Te mondtad, hogy ma én leszek a pultos.
- Igen, de helyettesíthetünk téged valaki mással. Ez a személy kifejezetten téged akar - elnézett a vállam fölött, majd sunyi vigyorra húzta a száját. - Már itt is van.
Hátra kaptam a fejem, de megbántam azonnal. Mintha csak szíven szúrtak volna, olyan rosszul éreztem magam. Jött, hogy sírjak. Amint az alak meglátott felém közelített, majd megállt előttem. Felismertem, sajnos.
- Ez nem lehet igaz...ezt nem hiszem el - kaptam a szám elé. - U-Kwon?
Elmosolyodott mikor elhangzott neve, majd lehajolt egész közel és a fülembe suttogott.
- Örülök, hogy ismét találkozunk, Amber.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése