A baleset
Homály lepte el a látásom, az agyam leállt működni, a jobb kezem ernyedten lógott testem mellett, míg a bal kezemben úgy szorítottam a telefont, hogy félő volt eltöröm.
- Hyun Ju! Itt vagy még? - esett még jobban kétségbe a vonal túloldalán lévő személy.
- Itt...Mondd...mondd hova kell mennem?
- Oda, ahol először versenyeztél a leader-rel.
- Oké, pár perc és ott vagyok.
- Siess...
Nagyot szippantva a levegőből, letettem a telefont, majd mint aki nitrót szívott, úgy lőttem ki magam a lakásból. Úgy rohantam, ahogy csak a lábam bírta, de ostoroztam magam, hogy jobban is megy ez ennél, még nagyobb sebességbe kapcsoltam. A hely nem volt messze, viszont ezt nagyon is figyelmen kívül hagytam, mert minél előbb ott akartam lenni, de féltem. Féltem, hogyha odaérek a látvány le fog sokkolni...és egy cseppet sem túloztam. A látvány nem hogy sokkolt, de megrémisztett.
~ Haver szemszög ~
-- 1 órával ezelőtt --
- Hé, leader, hova megyünk? - kérdeztem, mert a nélkül hogy elárult volna valamit, ment előttünk.
- Versenyezni - kaptam a tömör választ.
- Verseny? De hát még meg sem hívtak...
- Pont leszarom. Valahol le kell vezetnem a feszültséget, különben megőrülök!
- Valami baj van? - kérdezte Sungjae mellettem.
- Dehogyis, minden a legnagyobb rendben van. Szerinted?
- Csaknem megint összeverekedtél valakivel?
- Nem, pedig lehet jobban jártam volna...
- Akkor mi a...?
- Befejeznétek a kérdezősködést?! Így is majd felrúgnék valamit, ne húzzatok fel még jobban. Kyungmin!
- Mi az? - ballagtam mellé.
- Hozd el nekem a kocsimat - nyomta a kezembe a kulcsot. - Az egyetemen van. Siess!
- Oké, de hova kell vinnem?
- Oda, ahol a múltkor is versenyeztem Kang Hyun Ju-val.
- Értettem.
Beleegyeztem, de csak azért, mert olyan zabos volt, másképp tuti hogy vitába szálltam volna vele. Ám meg akartam úszni ép bőrrel, mert nem állt szándékomban szembe nézni a kezelhetetlen JR-rel. Az maga volt a sátán.
Kb. tudtam hova is kell mennem, majd mikor megérkeztem, megkerestem a leader kocsiját, ami valljuk be nem volt nehéz, beindítottam a kicsikét és már száguldottam is vissza. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy miért lehetett olyan mérges JR. Először a családjára gondoltam, de azt hamar el is vetettem, mert már egy ideje nem volt vitájuk. Így végül arra tippeltem, hogy vagy összetűzésbe került valakivel, vagy valami történt közte és Hyun Ju között. De ezen sem törtem tovább a fejem, mert amint megérkeztem, JR kitessékelt az autóból elfoglalta helyét és már a START vonalra is gurult. Amikor elindultak, visszamentem a többiekhez és ott dumáltunk tovább, legfőképp a versenyről.
Eltelt egy olyan jó 6 perc, mikor feltűnt a színen a leader és még valaki. Innen már nem sokra emlékeztem a sokk miatt, csak annyi maradt meg, hogy JR kocsija kezelhetetlenné vállt, a mellette menő autó nekiment, hatalma fékezés, a vezetőnk autója a levegőben megpördül, majd hatalmas pukkanással a földre esett. Mindenki egy emberként jajdult vagy éppen sikoltott fel. Amint visszatértünk sokkos állapotunkból, odarohantunk a kocsihoz, hogy kicibáljuk belőle eszméletlen sofőrét. Feje tiszta vér volt, testét karcolások borították, meg a betört üveg darabkái. A zsebéből kihalásztam a telefonját, de még mielőtt a mentőket hívtam volna, tárcsáztam annak a személynek a számát, aki tudtam, hogy amint meghallja a történteket rögtön ott lesz.
~Jun szemszög~
Merev tekintettel néztem körbe a környéken. Az emberek egy nagy kört alkotva fogták körül a feje tetejére állt autót, meg még 2-3 személyt. Elfogott a pánik, könnyek gyűltek a szemembe, légzésem felgyorsult és még az sem érdekelt, hogy úgy bizsereg a lábam, hogy alig bírtam rajta megállni, a tömeghez rohantam. Átfurakodtam az embereken, majd meglátva a vörös hajú srácot, aki felhívott, mellette az eszméletlen és tiszta vér Jonghyun-t, eltört a mécses.
- Uram atyám! - zokogtam. - Hogy történhetett ez? - rogytam le JR és a vörös mellé.
- Hyun Ju... - nézett rám a srác.
De már rég nem figyeltem másra, csak az előttem fekvő JR-re. Reszkető kezekkel felé nyúltam, majd megérintettem az arcát. Tűzforró volt, tele vágásokkal.
- JR...Jonghyun! - ocsúdtam fel. - Hé, nyisd ki a szemed! Gyerünk, térj magadhoz!
- Hyun Ju! Nyugodj meg...Már hívtam a mentőket, itt lesznek nemsoká - tette a vállamra kezét a vörös.
Hitetlen képpel néztem vissza rá.
- Nyugodjak meg? Hogy kérheted ezt tőlem, amikor látom hogyan néz ki, milyen állapotba van? És ha van valami súlyos baja? A tudat, hogy haraggal váltunk el...Damn it! - sírtam teljes önkívületben.
- Szóval akkor ezért volt ma olyan dühös...
- Hogy érted ezt? - néztem rá könnyeimtől homályos szemmel.
- Nem fontos, nem akarlak még jobban felzaklatni.
- Mondd már!
- Hyun Ju... - emelte rám sajnálattal teli tekintetét.
- Hallani akarom!
- A leader...szóval JR ma egész végig zabos volt. Ezért akart versenyezni, hogy levezesse valahogy a feszültséget...és...
- Ez akkor...ez...az én hibám - szörnyedtem el.
- Hé! Ne zaklasd fel magad. Ezt majd megbeszélitek, semmi értelme, hogy gyötörd magad.
- De én..én...
- Nézd, megjött a mentő! Ne sírj - törölte le félig-meddig könnyeimet.
És tényleg. A nagy hangzavar és sírás közepette észre sem vettem, hogy megérkezett a "felmentő sereg" is. Kyungmin - időközben megtudtam a nevét is - félreállított az útból, hogy a mentősök feltegyék JR-t a hordágyra és megnézzék milyen állapotban volt. Óvatosan betették az autóba és már éppen becsukták volna az ajtaját, amikor odaszaladtam.
- Kérem várjon! Vele mehetnék?
- Családtag, kisasszony?
- Nem, de...
- Akkor sajnálom, de nem lehet.
- De hát a...a barátnője vagyok! Könyörgöm, hadd mehessek vele!
- Rendben, nem bánom, üljön be.
- Köszönöm.
Amint beültem a járműbe, be is zárták az ajtókat. Letöröltem még megmaradt könnyeimet, majd közelebb férkőztem JR-hez és megfogtam a kezét. A tudat, hogy ez az egész az én hibámból történt, teljesen olyan volt, mintha fogtak volna egy vödör jeges vizet és a fejemre borították volna. Újra rám tört a sírás, viszont akkor már magamra parancsoltam, hiszen egy olyan helyzetben nem veszíthettem el az önkontrolom.
Ahogy szeltük Szöul utcáit, hirtelen Jonghyun keze megmozdult az enyémben, a következő pillanatban pedig résnyire kinyitotta a szemét. A levegő a tüdőmbe szorult, miközben szorítottam egyet kezén. Felém nézett, elidőzött rajtam egy pillanatig, majd a lélegeztető maszk alatt láttam, hogy megmozdul a szája. Egyetlen szót mondott mielőtt még újra el nem vesztette az eszméletét.
"- Jun..."
- Hyun Ju! Itt vagy még? - esett még jobban kétségbe a vonal túloldalán lévő személy.
- Itt...Mondd...mondd hova kell mennem?
- Oda, ahol először versenyeztél a leader-rel.
- Oké, pár perc és ott vagyok.
- Siess...
Nagyot szippantva a levegőből, letettem a telefont, majd mint aki nitrót szívott, úgy lőttem ki magam a lakásból. Úgy rohantam, ahogy csak a lábam bírta, de ostoroztam magam, hogy jobban is megy ez ennél, még nagyobb sebességbe kapcsoltam. A hely nem volt messze, viszont ezt nagyon is figyelmen kívül hagytam, mert minél előbb ott akartam lenni, de féltem. Féltem, hogyha odaérek a látvány le fog sokkolni...és egy cseppet sem túloztam. A látvány nem hogy sokkolt, de megrémisztett.
~ Haver szemszög ~
-- 1 órával ezelőtt --
- Hé, leader, hova megyünk? - kérdeztem, mert a nélkül hogy elárult volna valamit, ment előttünk.
- Versenyezni - kaptam a tömör választ.
- Verseny? De hát még meg sem hívtak...
- Pont leszarom. Valahol le kell vezetnem a feszültséget, különben megőrülök!
- Valami baj van? - kérdezte Sungjae mellettem.
- Dehogyis, minden a legnagyobb rendben van. Szerinted?
- Csaknem megint összeverekedtél valakivel?
- Nem, pedig lehet jobban jártam volna...
- Akkor mi a...?
- Befejeznétek a kérdezősködést?! Így is majd felrúgnék valamit, ne húzzatok fel még jobban. Kyungmin!
- Mi az? - ballagtam mellé.
- Hozd el nekem a kocsimat - nyomta a kezembe a kulcsot. - Az egyetemen van. Siess!
- Oké, de hova kell vinnem?
- Oda, ahol a múltkor is versenyeztem Kang Hyun Ju-val.
- Értettem.
Beleegyeztem, de csak azért, mert olyan zabos volt, másképp tuti hogy vitába szálltam volna vele. Ám meg akartam úszni ép bőrrel, mert nem állt szándékomban szembe nézni a kezelhetetlen JR-rel. Az maga volt a sátán.
Kb. tudtam hova is kell mennem, majd mikor megérkeztem, megkerestem a leader kocsiját, ami valljuk be nem volt nehéz, beindítottam a kicsikét és már száguldottam is vissza. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy miért lehetett olyan mérges JR. Először a családjára gondoltam, de azt hamar el is vetettem, mert már egy ideje nem volt vitájuk. Így végül arra tippeltem, hogy vagy összetűzésbe került valakivel, vagy valami történt közte és Hyun Ju között. De ezen sem törtem tovább a fejem, mert amint megérkeztem, JR kitessékelt az autóból elfoglalta helyét és már a START vonalra is gurult. Amikor elindultak, visszamentem a többiekhez és ott dumáltunk tovább, legfőképp a versenyről.
Eltelt egy olyan jó 6 perc, mikor feltűnt a színen a leader és még valaki. Innen már nem sokra emlékeztem a sokk miatt, csak annyi maradt meg, hogy JR kocsija kezelhetetlenné vállt, a mellette menő autó nekiment, hatalma fékezés, a vezetőnk autója a levegőben megpördül, majd hatalmas pukkanással a földre esett. Mindenki egy emberként jajdult vagy éppen sikoltott fel. Amint visszatértünk sokkos állapotunkból, odarohantunk a kocsihoz, hogy kicibáljuk belőle eszméletlen sofőrét. Feje tiszta vér volt, testét karcolások borították, meg a betört üveg darabkái. A zsebéből kihalásztam a telefonját, de még mielőtt a mentőket hívtam volna, tárcsáztam annak a személynek a számát, aki tudtam, hogy amint meghallja a történteket rögtön ott lesz.
~Jun szemszög~
Merev tekintettel néztem körbe a környéken. Az emberek egy nagy kört alkotva fogták körül a feje tetejére állt autót, meg még 2-3 személyt. Elfogott a pánik, könnyek gyűltek a szemembe, légzésem felgyorsult és még az sem érdekelt, hogy úgy bizsereg a lábam, hogy alig bírtam rajta megállni, a tömeghez rohantam. Átfurakodtam az embereken, majd meglátva a vörös hajú srácot, aki felhívott, mellette az eszméletlen és tiszta vér Jonghyun-t, eltört a mécses.
- Uram atyám! - zokogtam. - Hogy történhetett ez? - rogytam le JR és a vörös mellé.
- Hyun Ju... - nézett rám a srác.
De már rég nem figyeltem másra, csak az előttem fekvő JR-re. Reszkető kezekkel felé nyúltam, majd megérintettem az arcát. Tűzforró volt, tele vágásokkal.
- JR...Jonghyun! - ocsúdtam fel. - Hé, nyisd ki a szemed! Gyerünk, térj magadhoz!
- Hyun Ju! Nyugodj meg...Már hívtam a mentőket, itt lesznek nemsoká - tette a vállamra kezét a vörös.
Hitetlen képpel néztem vissza rá.
- Nyugodjak meg? Hogy kérheted ezt tőlem, amikor látom hogyan néz ki, milyen állapotba van? És ha van valami súlyos baja? A tudat, hogy haraggal váltunk el...Damn it! - sírtam teljes önkívületben.
- Szóval akkor ezért volt ma olyan dühös...
- Hogy érted ezt? - néztem rá könnyeimtől homályos szemmel.
- Nem fontos, nem akarlak még jobban felzaklatni.
- Mondd már!
- Hyun Ju... - emelte rám sajnálattal teli tekintetét.
- Hallani akarom!
- A leader...szóval JR ma egész végig zabos volt. Ezért akart versenyezni, hogy levezesse valahogy a feszültséget...és...
- Ez akkor...ez...az én hibám - szörnyedtem el.
- Hé! Ne zaklasd fel magad. Ezt majd megbeszélitek, semmi értelme, hogy gyötörd magad.
- De én..én...
- Nézd, megjött a mentő! Ne sírj - törölte le félig-meddig könnyeimet.
És tényleg. A nagy hangzavar és sírás közepette észre sem vettem, hogy megérkezett a "felmentő sereg" is. Kyungmin - időközben megtudtam a nevét is - félreállított az útból, hogy a mentősök feltegyék JR-t a hordágyra és megnézzék milyen állapotban volt. Óvatosan betették az autóba és már éppen becsukták volna az ajtaját, amikor odaszaladtam.
- Kérem várjon! Vele mehetnék?
- Családtag, kisasszony?
- Nem, de...
- Akkor sajnálom, de nem lehet.
- De hát a...a barátnője vagyok! Könyörgöm, hadd mehessek vele!
- Rendben, nem bánom, üljön be.
- Köszönöm.
Amint beültem a járműbe, be is zárták az ajtókat. Letöröltem még megmaradt könnyeimet, majd közelebb férkőztem JR-hez és megfogtam a kezét. A tudat, hogy ez az egész az én hibámból történt, teljesen olyan volt, mintha fogtak volna egy vödör jeges vizet és a fejemre borították volna. Újra rám tört a sírás, viszont akkor már magamra parancsoltam, hiszen egy olyan helyzetben nem veszíthettem el az önkontrolom.
Ahogy szeltük Szöul utcáit, hirtelen Jonghyun keze megmozdult az enyémben, a következő pillanatban pedig résnyire kinyitotta a szemét. A levegő a tüdőmbe szorult, miközben szorítottam egyet kezén. Felém nézett, elidőzött rajtam egy pillanatig, majd a lélegeztető maszk alatt láttam, hogy megmozdul a szája. Egyetlen szót mondott mielőtt még újra el nem vesztette az eszméletét.
"- Jun..."
Ésss tessék! Meghoztam ezt a részt is. Köszönöm szépen a kommenteket, örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket a ficim. Nemsoká hozom a Dae-s ficihez is majd a részt, kitartás!~~ jó olvasást <3
gyorsan,gyorsan a következőt *.* <3
VálaszTörlés