8.rész Baljós hívás

  Másnap mikor felébredtem, ugyan abban a pózban találtam magam, ahogy az este elaludtam. U-Kwon még mindig a combomon aludt békésen. Nem tudtam hány óra lehet, de azt igen, hogy majd széthasadt a fejem. Még nem is én ittam seggrészegre magam, és mégis nekem hasogatott a fejem. Arra gondoltam, hogy a kényelmetlen pózban alvás tehetett róla.

  Még pár másodpercig néztem, ahogy a combomon alvó fiú egyenletesen veszi a levegőt, majd csak a hecc kedvéért beletúrtam hajába, ami így is elég rémesen össze volt kuszálódva. Erre a mozdulatomra mintha ébredezni kezdett volna. Nem siette el a dolgokat, lassan kinyújtózott majdnem orrba vágva engem, majd kinyitotta barna szemeit. Pislogott párat, mire rájöhetett, hogy nem az ágyában van.

- Mi a...? - ült fel gyorsan és ezzel sikerült is befejelnünk egymásnak.
- Köszi, ez most jól esett - kaptam oda a fájó ponthoz.
- Bocs, nem volt szándékos, de...Mi a jó francért aludtam én itt?! És te?
- Mert egy kicsit be voltál rúgva az este, talán ezért. Én meg itt aludtam veled?
- Komolyan?
- Nem, csak hazudok és én itattalak le, hogy aztán jól megerőszakoljalak....Szerinted?
- Ki tudja...lehet ez van a háttérben.
- Ember, te nem vagy normális. Komolyan nem emlékszel semmire?
- Nem igazán. Csak arra, hogy a srácok elhívtak piálni, én elmentem, és onnan semmi.
- Meg vagyok áldva veled. És ha már így méltóztattál felébredni, esetleg leszállnál rólam?
- Ja, persze.

  Mikor végre megszabadultam U-Kwon-tól, gondoltam felmegyek a szobámba, hogy egy kicsit emberibb kinézetet adjak magamnak, viszont az ajtóm előtt találkoztam Hye Ri-vel.

- Hát te meg? Most akartalak felébreszteni - mondta barátnőm, akinek a vigyorát le nem lehetett volna törölni.
- Neked is szép jó reggelt. Hiába is jöttél volna felébreszteni, nem sikerült volna.
- Igen? Mert?
- Mert lent éjszakáztam a halban az egyik kanapén.
- Tessék? 
- Hosszú...
- És bőven van időnk arra, hogy mesélj drága barátosném.

  Tudtam, hogy nem fogom megúszni. Kellett nekem jártatnom a számat.

Min Hee szemszög

  Mint minden reggel, akkor is hamar felkeltem, hiszen dolgozni kellett mennem. Lehet kicsit megdöbbentőnek hangzik, de nem csak utcalányként dolgoztam, hanem volt rendes munkám is. Elárusítónő voltam a közeli kisboltban. Nem is sokat jártam be a bárba, csak ha nagyon szükség volt rám, vagy csak kifejezetten a kliens engem kért fel. 

  Azóta, hogy Jan Di eltűnt azzal a nevezetes U-Kwon-al, Jeremy állandóan rajtam tartotta a szemét, hiszen gondolhatta, hogy tudtam merre is lehet a lány, viszont nem kérdezett rá, hanem inkább megvárta a tökéletes alkalmat, amit persze soha nem adtam meg neki. Nem akartam, hogy Jan Di lebukjon és kitudódjon hol is lakott. Igaz még én sem tudtam, de ahogy ismertem Jeremy-t, ő képes lenne kideríteni, csak azért, hogy megfenyegesse, nem mondhatja el senkinek mit is csinál, és hogy ezzel egyszerre vissza is hívja dolgozni. Semmiképpen sem árulhattam be őt, hiszen mégis a barátnőm volt és persze nem akartam, hogy tovább szenvedjen.

  Amikor már indulásra készen voltam, még beszóltam apámnak, hogy indulok, majd kiléptem az ajtón. Apám nagy piás volt, én tartottam el minket. Egész nap nem csinált mást, csak ivott és ivott. Reménytelen volt, de nem tehettem ki az utcára, mégis csak az apám volt.

- Köszönjük, hogy itt vásárolt - mondtam mosolyogva a távozó vásárlónak.
- Min Hee, túlhajszolod magad, pihenj egy kicsit - jött oda hozzám a bolt tulajdonosa.
- Nem vagyok fáradt ahjumma, kibírom.
- Nem vagyok kíváncsi erre a szövegre, tessék szépen leülni egy kicsit, majd én helyettesítelek egy ideig.
- De...
- Semmi de, na menj, pihenj egy kicsit.
- Rendben, köszönöm - hajoltam meg, majd az ajtó felé vettem az irányt és kiléptem a nyüzsgő tömegbe.

  Arra gondoltam, hogy leülök a parkba és kiszellőztetem a fejem. Mikor odaértem, leültem a legközelebb lévő padra és elővettem a telefonom, hogy addig is babráljak valamivel. Viszont ezt hamar meguntam. Annyira akartam beszélgetni valakivel, így tárcsáztam Jan Di számát, de még mielőtt a fülemhez emelhettem volna a mobilt, valaki lefogta a karom és kinyomta a telefont. Rémült arccal néztem fel az illetőre, Jeremy volt az.

- Csak nem a kis Amber-t akartad éppen hívni?
- Nem!
- Mégis milyen más ismerősöd van még, akit Jan Di-nak hívnak? Ne is próbálj meg átverni, tudom, hogy találkoztatok.
- Rosszul tudod. 
- Hát akkor kérdezzük meg magát, Amber-t.
- Ne! Ne csináld Jeremy!
- Dehogynem, hiszen megtehetem.

  Kikapta a telefont a kezemből és már hívta is barátnőmet. Utána akartam kapni, de lefogta a kezem, úgy hogy meg se tudjam mozdítani. Sajnálom...

U-Kwon szemszög

- Jan Di! Hye Ri-ssi! Reggeli! - kiáltottam fel az emeletre, remélve hogy a két lány meghallja.

  Szerencsémre sikeresen meghallották és már sprinteltek is le enni, de ahogy elnéztem Jan Di nagyon mesélt valamit a másik lánynak, de nem szívesen. Mikor mindenki leült enni, még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha lett volna légy a lakásban. 

  Egy pillanatra felnéztem tányéromból és Hye Ri-ssi kíváncsi pillantásával találtam szembe magam, ahogy hol rám, hol barátnőjére tévedt a pillantása. Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, amikor megcsörrent a telefon
.
- Majd én felveszem - pattantam fel a székről, a telefonhoz sétáltam, majd felvettem azt. - Haló?
- Csaknem a kis klienssel beszélek, aki felbérelte Amber-t? Én vagyok az, Jeremy.
Még a vér is megfagyott az ereimben.
- Jeremy? - kérdeztem vissza, mintha csak nem hallottam volna jól a nevet.

  Jan Di felé pillantottam, akinek kiesett a kezéből az evőeszköz, és rémült tekintettel fordult felém. Baj van!