7.rész Bizalmas beszélgetés

  Nem akartam Min Hee előtt titkolózni, ezért inkább elmondtam neki mindent szóról szóra, de megkértem rá, hogy ne szóljon erről Jeremy-nek, mert ha megtudná tuti, hogy felkeresne, szóval megígértettem vele, hogy ez titok marad. Miközben meséltem neki bemutattam barátnőmet is.

- Szóval most akkor egy nagy házban élsz Hye Ri-vel és a megmentőddel? - kérdezte Min Hee nagy szemekkel.
- Úgy valahogy.
- Hát ez király! Legalább nem kell gondod legyen a munkára, hiszen gondolom el fog tartani titeket, mert gazdag.
- Az igaz, hogy neki köszönhetően nem kell visszamennem abba a pia szagú és részeges emberekkel teli bárba, viszont azért nem engedhetem meg neki, hogy eltartson csak így ni. Valami rendes munkát kell szereznem.
- Szereznünk - javított ki Hye Ri.
- Így van.
- Hát ha a helyetekbe lennék, nem strapálnám agyon magam. A csávónak van pénze, nem értem minek kell még dolgoznotok. 
- Mert...nem akarom, hogy ő fizessen mindent helyettem. Valahogy nem érezném jól magam tőle, úgyhogy amint alkalmunk lesz rá, szerzünk egy kis munkát.
- Hát jó. Ti döntitek el az ilyesmit, nekem nincs beleszólásom, viszont te, Jan Di nagyon figyelj az utcán, hogy jól legyen eltakarva az arcod, mert miután elmentél a kis csávóddal és nem jöttél vissza a bárba, Jeremy mindenütt kerestet, mert fél, hogy elmondod mindenkinek amit tudsz a bárról és arról, hogy lányokat...na tudod.
- A francba - fújtattam. - Köszi, hogy szóltál Min Hee.
- Hiszen barátok vagyunk.

  Nem sokszor mondta ki ezt a pár szót, hogy barátok vagyunk, de mikor néha kicsúszott a száján, akkor nagyon jó érzés öntött el. Már nem vagyok egyedül. 

  Hye Ri csendben és mosolyogva hallgatta ahogy beszélgetünk, hiszen nem nagyon tudott beleszólni a témába. Féltem, hogy rosszul fogja érezni magát ezért, de ha az is volt, nem mutatta jelét.

  Tudtam, hogy beszélgetésünk el fog tartani egy-két óráig, hiszen Min Hee ha egyszer belekezd valamibe, akkor aztán tud beszélni. Mikor indulni készültünk, megadtam a számunkat Min Hee-nek, majd elköszöntünk egymástól és hazafelé vettük az irányt. Furcsa volt azért úgy gondolni U-Kwon házára, mintha a saját otthonom lenne, mert hát csak 1 napja lakunk ott, de nem tehettem róla, nagyon megtetszett az a gondolat, hogy onnantól fogva ott fogok élni.
  Néha, míg sétáltunk haza eszembe jutott, hogy mit is mondott Min Hee. Vigyáznom kell Jeremy-vel. Egy kicsit féltem haragjától, hogy mi lesz hogyha egyszer megint összefutunk, de Hye Ri csacsogásával folyton visszaterelt gondolataimból és újra beszélgetésbe elegyedtünk.

- Megjöttünk! - kiáltottam fel mikor beértünk a házba.

  Sehol semmi válasz. Aha, akkor még a jómadár nem jött haza. Világos.

- Hát ez akkor csak egyet jelent - néztünk össze barátnőmmel. - Miénk a ház.

  Miközben én felmentem a szobámba átöltözni, Hye Ri addig ment és letusolt, majd mikor kész volt mentem én is. Jól esett a meleg víz simogatása. Mikor mindennel készen voltam lementem keresni valamit a konyhába, mert reggeliztünk mi, de már rég elmúlt 5 óra is. Meglepetésemre amikor leértem egy szakács fogadott mosolyogva, majd annyit mondott, hogy a vacsora nemsokára kész lesz, amire csak megvontam a vállam és letelepedtem az egyik nagy kanapéra a halban. Jól szemügyre vettem mindent, a látvány viszont másodjára is lenyűgözött. Ahogy ott nézelődtem az egyik szekrényen észrevettem egy képet, ezért felálltam és odamentem, hogy jobban megnézhessem. Egy nőt, egy férfit és egy kisgyereket ábrázolt. Hamar leesett, hogy ezek U-Kwon-ék voltak. Arra gondoltam, hogy megmentőm hányszor nézhette azt a képet a szüleire gondolva. Mennyire hiányozhatnak neki.

  Nem sokat bámulhattam a képet, mert az egyik szobalány már szólt is, hogy készen van a vacsora, ezért visszahelyeztem a képet, majd az ebédlőbe siettem, ahol már fel volt szolgálva az étel. Addig soha nem ettem olyan pompás körülmények között, ezért még új volt nekem, de ahogy elnéztem nem csak nekem volt új az olyasmi, hanem Hye Ri-nek is.

  A bőséges vacsora után Hye Ri úgy döntött, hogy felmegy a szobájába, ezért már előre is jó éjt kívánt. Én is felmentem a szobámba, de csak a képért, amin még a szüleim is rajta voltak, majd kiültem az erkélyre. Már besötétedett, de egyáltalán nem volt hideg odakint. Leültem az egyik székbe és bámultam az eget, miközben a szüleimre gondolva magamhoz szorítottam a képet.

- Anya, apa, hogy vagytok? Én most már úgy érzem, hogy újra van családom. Igaz nem helyettesíthetnek titeket, viszont végre van otthonom. Itt mindenki kedves hozzám, amiért nagyon hálás vagyok. Bárcsak itt lehetnétek ti is. Hiányoztok...

  Nyugalmas beszélgetésemet a szüleimmel a csengő zavarta meg. Gondolkodás nélkül a fényképet letettem a székre és lerohantam, hogy kinyissam az ajtót. Elég furcsa szituáció tárult a szemem elé mikor sikerült kinyitnom az ajtót. Két srác állt ott, akik közrefogták a részeg U-Kwon-t.

- Öm, bocsi, ha felébresztettünk vagy valami, de valahogy haza kellett hozzuk ezt az iszákos hülyét - nézett rám bocsánat kérő pillantással az egyik.
- Ugyan, még nem aludtam, de azt hogy sikerült elérni, hogy leigya magát - vettem át tőlük U-Kwon-t, aki nem hiszem, hogy tudott volna magáról.
- Hosszú, azt hiszem majd ő elmeséli ha végre kijózanodik. Nem is zavarunk tovább, viszlát!
Azzal a két srác, mintha ott sem lettek volna, elmentek. Nagy nehezen sikerült bevonszolnom a részegest a halba, majd ott leültettem a kanapéra. Motyogott valami kivehetetlent és egyszerűen dőlni kezdett. Még időben elkaptam és melléültem, hogy legyen mivel megtámasztani. Újra motyogni kezdett valamit, majd eddig csukott szemei felpattantak. Kótyagosan körbenézett, végül tekintetét megpihentette rajtam.
- J-Jan Di, most akkor itthon vagyok?
- Igen.
- Hogy ker-kerültem haza?
- Hazahoztak. Gondolom a haverjaid. 
- Ahhaa. Értem... - dülöngélt.
- Hol voltál egész nap? És minek kellett berugni.
- Cs-csak úgy, a hecc ke-kedvéért. Majd reggel el-elmondom...

  Ennyi volt a nagy beszélgetés, mert U-Kwon szemei újra lecsukódtak és fejét a combomra ejtette. Elaludt. Nem tudtam mihez kéne kezdenem abban a helyzetben, főleg úgy, hogy a szívem majd kiugrott a helyéről. Még pár percig figyeltem, ahogy egyenletesen szuszog, mire csak egy nagyon halovány mosoly jelent meg az arcomon, végül én is elaludtam.