Oneshot~ Monsta X - Hyungwon

  Szerettem az egyetemi éveimet, hisz arra az egyetemre kerültem, amelyre mindig is szerettem volna, bár féltem egy kicsit első évben, hogy hogyan fogok teljesíteni, meg fogom e valaha is szokni a középsuli után azt a nagy változást és végül, de nem utolsó sorban szerzek e barátokat magam mellé. Persze feleslegesen paráztam, mivel egy-kettő beleszoktam az új környezetbe és még első év második vagy harmadik hetében, pontosan már nem tudom, de sikerült összebarátkoznom a mellettem mindig helyet foglaló lánnyal, akit Ga Young-nak hívtak. Hamar összebarátkoztunk, majd mire észbekaptam legjobb barátnők lettünk. Nem sokkal később bemutatott régebbi barátainak is, akikkel azután sülve-főve együtt lógtunk, hiszen nagyon jó társaság voltak, pillanatok alatt belopták magukat a szívembe, így nagyon megkedveltem őket. Mind olyan életteliek, pozitívak és nem utolsó sorban bolondok voltak, hogy jó volt már őket kivülállóként is nézni, nemcsak mint egy belső személy. Viszont azért akadt egy közöttük, akiben ugyan megvolt ez a bolondság, de mégis ő a színfalak mögül nézte barátait és jókat nevetett rajtuk. Ő Hyungwon volt, a srác, akivel addig nem sokat beszéltem. Bár amikor együtt volt a csapat, akkor hallani lehetett a hangját elég sokszor, viszont hogyha egyedül volt, mintha egy fal ölelte volna körbe, azzal a felirattal, hogy ne gyere a közelembe, én pedig ezt kihívásnak vettem, minél előbb le akartam bontani azt a falat, hogy közelebb kerülhessek hozzá, viszont bárhogy is próbálkoztam, sohasem engedett olyan közel magához, mint a többieket és ez elszomorított. Egy idő után pedig feladtam a próbálkozást és csak sodródtam az árral és reménykedtem, hogy egyszer megnyílik felém is.

  Egy nap aztán sikerült, ha nem is nagyon, de egy arasszal közelebb jutni hozzá. Éppen a legunalmasabb órára vánszorogtunk be Ga Young-gal és Hyungwon-nal, kerestünk valami üres helyeket a hátsó sorokban, majd helyet foglalva elkezdődött a két óra kínszenvedés, amibe a mellettem ülő Hyungwon bele is aludt. Ga Young és én nevetve figyeltük az alvó srácot, aki tényleg nagyon unalmasnak tarthatta a tanár beszédét, hogy pár perc töredéke alatt ki tudta ütni magát. Ezek után csak azt vártam, hogy mikor fogja a tanár megszólítani, ám ez nem történt meg, ezt pedig nem tudtam megállapítani, hogy azért nem szólt-e rá, mert nem vette észre vagy azért, mert egyszerűen nem érdekelte.

  A két kimerítően unalmas óra végeztével az évfolyamtársak úgy sprinteltek ki a teremből, ahogy nem szégyelltek, ami persze érthető volt. Mi is barátnőmmel már távozni készültünk, amikor észbekaptunk, hogy az álomszuszék még mindig szunyált.

- Ga Young, azt hiszem nem ártana felébreszteni, mert még átalussza itt az egész napot – böktem Hyungwon irányába, barátnőmnek ajkai pedig olyan széles mosolyra húzódtak, hogy kezdett rossz érzésem lenni.
- Hát akkor hajrá Myung Hee-ah, én léptem! – intett felém, majd az ajtó felé sietett.
- De…Hé! Miért én?!
- Mert csak a hercegnő csókja tudja megtörni a varázst – kacsintott és már távozott is.

  Nagyokat pislogva néztem Ga Young után és emésztettem szavait, de még mindig nem értettem mit akart ezzel mondani, ígyhát vállat vonva közelítettem meg a durmoló srácot, majd kezem ráhelyeztem vállára és finoman rázni kezdtem, miközben a nevét ismételgettem.

- Hyungwon…Hyungwon! Ébredj! Vége az órának. Hyungwon!

  Csend. Egy szavam se jutott el hozzá, meg sem hallotta. Mély lélegzetet vettem, ideje volt bekeményíteni. Kezemet, mely ott pihent a vállán, egy magabiztos mozdulattal a plafon felé emeltem, majd egy határozott lendülettel a padra csaptam, amelyen feküdt. Bár egy kicsit, sőt nagyon bizsergett a kezem az ütéstől, hatásosnak bizonyult mozdulatom, mivel ha nem is egyből, de lassan felemelte a fejét, majd ködös tekintettel körbenézett, végül tekintete megállapodott rajtam. A vér is megállt keringeni bennem. Olyan átható volt a pillantása, hogy úgy éreztem szemeivel mindent ki tud belőlem olvasni. A szívem hevesen kezdett dobogni, nem értettem mi történik velem, hiszen soha senki nem volt még rám olyan hatással, akkor mégis… miért?

- Myung Hee…? – pislogott hosszakat, majd ásított egy nagyot.
- Ömm… vége az órának és gondoltam felébresztelek…
- Huh…tényleg. Kicsit bealudtam – túrt bele a hajába, majd feltápászkodott a székről és elmenve mellettem az ajtó felé vette az irányt.
- Pff… méghogy kicsit… - kuncogtam magamba halkan, mire hátrafordult, én pedig azonnal abbahagytam a nevetést.
- Nem jössz? – kérdezte, miközben a fejével a kijárat felé intett.
- Mi..? Ja, de, persze – zökkentem vissza, majd mellé sietve elhagytuk a termet.

  Csendben szeltük a folyosókat, hiszen ő nem szólalt meg, én pedig nem tudtam mit is mondhatnék, ezért inkább csak belemerültem gondolataimba és cammogtam mellette. Azért egy köszönöm vagy valami jól esett volna… Mondjuk nem mintha nagy dolgot csináltam volna, de akkor is… Na mindegy, ez már így marad.

- Amúgy kösz – szólalt meg hirtelen Hyungwon, minek következtében kissé ugrodtam egyet, mivel kizökkentett gondolataimból.
- Ööö… - mondtam nagy inteligensen, majd felnéztem rá és újra találkozott a tekintetem azzal az átható pillantással, így nem tudtam semmi mást sem tenni, csak állni azt a különleges pillantást.
- Kösz az előbbit…hogy felébresztettél – mondta, nekem pedig tényleg támadt egy olyan érzésem, hogy keresztüllát rajtam, vagy éppen az elmémbe lát.
- Ugyan, szívesen tettem – mosolyogtam fel rá és meglepetésemre én is egy mosolyt kaptam válaszul.

  Igaz, annyira magam sem értettem mi változott közöttünk, viszont ezek után mintha minden egyes nap többet beszéltünk volna egymással, sőt bátorkodom kijelenteni, hogy eljutottunk odáig is, hogy kerestük egymás társaságát. Bennem pedig minden nap valami kezdett megváltozni. Mindig valami meleg érzés kerített hatalmába, amikor Hyungwon-nal beszéltem, ha mellettem volt, vagy csak egyszerűen rámmosolygott. Nem tudtam hová tenni ezt az érzést, hiszen soha nem éreztem még olyat addig. Míg végül Ga Young ébresztett rá vagyis jobban mondva, hozzám vágta az igazságot.

- Myung Hee-ah, te szerelmes vagy Hyungwon-ba – mondta nagy higgadtan, miközben az ebédjét majszolta.
- Micsoda?! – döbbentem le és sikerült majdnem félre nyelnem egy falat ennivalót, amitől egy kisebb köhögő roham fogott el.
- Egyszerű, hisz minden jel arra mutat, hogy nagyon nem közömbös számodra.
- De hogy tudod ezt ilyen nyugodtan kijelenteni?
- Mert én már azóta tudom, amióta bemutattalak titeket egymásnak – nevetett fel elégedetten.
- Akkor…akkor a keltsem-fel-Hyungwon-t incidens is azért volt, mert-
- Bizony – bólogatott hevesen, majd egy újabb falat ennivalót vett a szájába.
- Ga Young! Szólhattál volna!
- Hát barátosném, nem én tehetek róla, hogy ennyire lassú vagy.

  Miután barátnőm szembesített a ténnyel, hogy szerelmes voltam Hyungwon-ba, valamiért kezdtem kerülni a srácot. Tudtam, hogy el kellene mondanom neki, de… féltem, hogy elutasítana, mert nem érez úgy, mint én. Így mindig, amikor együtt voltunk, folyton úgy intéztem, hogy ne maradjak kettesben Hyungwon-nal és bár ha fel is tűnt neki a tény, hogy nem szeretnék vele egyedül maradni, nem mutatta jelét, csak szokásosan sodródott a csapattal.

  Egyik nap úgy döntöttek a többiek, hogy menjünk karaokézni egyet, engedjük ki a fáradt gőzt. Persze mindenki benne volt, így aznap este ki is mentünk szórakozni egy kicsit. Nem kellett sok idő, és a fiúk nagy része taccs részeg lett, így még viccesebb látványt nyújtottak. Ga Young és én már szinte fetrengtünk a röhögéstől, miközben a fiúk baromkodtak össze-vissza. Mikor már kellően meg volt a hangulat, mindenki választott egy számot és sorban énekelni kezdtünk. Én valami szerelmes maszlagot sikerült válasszak, pedig nem akartam, de ez volt az egyetlen, amit el tudtam énekelni. Végül Hyungwon következett, ő a Sexy Back-et választotta és amikor elkezdett énekelni, mindenkit figyelmen kívül hagyva csak rá összpontosítottam. Ez volt az utolsó csepp és teljesen levett a lábamról.

  Vöröslő arccal és hevesen dübörgő szívvel hagytam el a termet, majd a lány mosdó felé vettem az irányt. Hideg vízzel megmostam az arcom, ezzel próbáltam lehűteni magam, ami pár perc után sikerült is valamelyest. Amikor visszamentem a mi termünkhöz észrevettem egyik haveromat, amint a falnak dőlve, bagyadt arckifejezéssel nézi a földet. Odamentem hozzá, majd felsegítettem, de nem igazán tudott megállni a lábán ezért sikeresen rámesett.

- Ajj, Wonho, szedd már össze magad!
- Myung Hee, de jó illatod van.
- Neked viszont alkohol szagod van – húztam el a szám, majd eltoltam kissé magamtól.
- Myung Hee… Nagyon bejössz nekem… - nézett a szemembe, majd közeledni kezdett felém.
- Mi van? Wonho… ne csináld már, ez nem vicces… - fordítottam el a fejem, de kezével kényszerített, hogy rá nézzek.
- Nem is viccnek szántam… - közeledett újra és már csak egy pár centi válaszotta el ajkát az enyémtől, amikor ajtócsapódást hallottunk közvetlenül mellettünk, mire Wonho leállt és a hang irányába néztünk.

  Hyungwon meglepett arccal nézett először Wonho-ra majd rám, összehúzott szemöldökkel elemezte a helyzetet, míg én úgy éreztem, hogy a vér is megfagyott bennem a gondolatra, hogy esetleg félreértheti a dolgot. Megütközött arckifejezéssel nézett rám és itt már teljesen biztossá vált, félreértette a látottakat.

- Bocs, ha megzavartam valamit – mondta, miközben végig engem nézett, majd elindult a folyosón, egyenesen a kijárat felé.
- Ne… - suttogtam, majd kihasználva a pillanatot kiszabadultam Wonho szorításából és Hyungwon után siettem.
- Myung Hee! – hallottam még Wonho kiáltását, de nem vettem róla tudomást, minél előbb tisztázni akartam a helyzetet Hyungwon-nal.

  Amint kiléptem az épület ajtaján Hyungwon után iramodtam, de nem kellett olyan sokat mennem ahhoz, hogy utólérjem, hisz lassan bandukolt az utcán, felvonva maga köré a falakat, amiket olyan nagy nehezen bontottam le körülötte.

- Hyungwon! – kiáltottam utána, mire megtorpant, majd megfordult, hogy szembe nézhessen velem, én pedig ezuttal sétálva közelítettem meg. – Félre értetted az egész jelenetet Wonho-val. Nem történt semmi.
- Hát… nekem az nem tűnt semminek – vont vállat, majd újra el akart indulni, de megragadtam a pulcsija szélét, így sikerült megállítanom.
- Várj már, mondom, hogy félre értetted. Teljesen be van piálva és… nem tudja mit beszél…
- Nem értem, hogy miért magyarázkodsz… - nézett rám közömbös arckifejezéssel, mire könnyek gyűltek a szemembe, ezért gyorsan lehajtottam a fejem.
- Mert…
- Amúgy Wonho-nak tényleg bejössz, jó srác, adhatnál neki egy esélyt – mondta, nekem pedig mintha kést döfött volna a szívembe, annyira fájtak a szavai.

Lassan elengedtem a felsőjét, ő pedig újra elindult. Hát tényleg ennyire közömbös vagyok neki? Mégis mit gondol, miért akarom neki ezt mind megmagyarázni? Gyerünk Myung Hee, most vagy soha! Mondd el neki, vagy örökké bánni fogod! Nagy levegőt vettem, kezeimet ökölbe szorítottam, fejem felemeltem, melyen már sikeresen legördült egy két könnycsepp, majd bátorságom összeszedve Hyungwon után kiáltottam.

- De nekem te jössz be! – mondtam, ennek hallatán pedig Hyungwon egyszerre megállt, majd újra felém fordult, a hitetlenség pedig csak úgy sugárzott az arcáról. – Nem fogok adni senkinek semmijen esélyt, mert én csak téged akarlak! Ezért jöttem utánad, hogy elmagyarázzam mindenki közömbös nekem, kivéve te! Mert én…én… szeretlek téged! Hallod? Ezért ne kérd tőlem, hogy adjak Wonho-nak esélyt, mert nem fogok, nem tudnék, amikor már valaki más… te vagy a szívembe!
- Myung Hee… - mondta ki a nevem, majd közeledni kezdett felém.
- Hah, na elmondtam végre, most már nyugodtan visszautasíthatsz... – néztem fel megkönnyebbülve, amikor is Hyungwon magához húzott, majd megcsókolt.

  Hó…Várjunk csak egy kicsit…Mi van? Teljesen meglepett ezzel a mozdulatával és nem tudtam hirtelen mi tévő legyek. Először el akartam tolni magamtól, de mivel nem hagyta magát, ezért tehetetlenül engedtem neki és a csókjának.

- Miért utasítanálak vissza? – kérdezte, amikor sikeresen elszakadt tőlem.
- Mert… gondolom te nem érzel úgy mint én…
- Azóta úgy érzek, amióta először találkoztunk.
- Te-tessék? Akkor miért mondtad, hogy adjak Wonho-nak egy esélyt??
- Mert ő is szeret téged és a legjobb barátom. Meg az utóbbi időben mindig elkerültél, ezért sem mondtam neked semmit…
- Ahh… hát az azért volt, mert nem tudtam mit kezdeni magammal, amikor melletted voltam, azután, hogy Ga Young hozzám vágta, hogy szeretlek téged – mondtam, miközben az arcom biztosra vettem, hogy lángolt zavaromban.

  Hangosan nevetett egyet reakciómon, mire bosszúsan felnéztem rá és már valami csípős megjegyzést akartam hozzá vágni, amikor karjaiba vont, fejét belefúrta vállamba és egy hosszú sóhajt eresztett ki. Ekkor már nem tudtam haragudni rá, egy mosoly kíséretébe visszaöleltem, minek következtében erősített szorításán.

- Hallhatnám, hogy te hogyan érzel irántam? – kérdeztem szélesen vigyorogva.
- De hát már tudod.
- De én hallani akarom rendesen.
- Oké… - mondta, majd eltolt kissé magától, hogy a szemembe nézve azzal az átható pillantásával mondja ki, amire már annyira vártam – Szeretlek Myung Hee… - majd lehajolva hozzám újra megcsókolt.

Annyeong kedves olvasóim~
Mint látjátok, visszatértem egy kis szösszenettel, amelynek a főszereplője nem más, mint Hyungwon a Monsta X-ből~ Ő az új biasom és nagy késztetést éreztem, hogy írjak vele egy One Shot-ot. Remélem elnyeri a tetszéseteket és nemsokára jövök a többi sztorim folytatásával is. Addig is chu nektek~~
Blueberry